A hatalmas területű Oroszországban több kisebb-nagyobb autonóm körzet és köztársaság is van. Az Urál-hegységen túli, ázsiai területeken fellelhetőek legközelebbi nyelvrokonaink, a hantik és a manysik. Nekik 1930. decembere óta saját autonóm körzetük van, őseik az Ob folyó partjai mentén telepedtek le és a leszármazottak a mai napig itt élnek. Az itt élők hűen őrzik a régi finnugor kultúrát és a nyelvet. Sajnos ezen nyelvek anyanyelvi beszélőinek száma folyamatosan csökken. Emiatt veszélyeztetett nyelvvé nyilvánították őket. A körzet területén a népesség nagyjából 80%-a orosz, a maradék 20% hanti vagy manysi.

Ez a terület tovább színesíti Szibéria kulturális palettáját. A hagyományőrző ünnepek és rendezvények a helyiek számára nagyon fontosak az identitás és a hovatartozás megőrzéséhez. Az egyik legjelentősebb eseményük a Medveünnep. Ez alapvetően pogány gyökerekkel rendelkező szertartás. Fontos megemlíteni, hogy a hantik és a manysik a medvét szentként tisztelik. A hitük szerint a medve Numi-Tórem isten fia, akit apja engedett a földre, de meghagyta neki, hogy ott jól viselkedjen. A fiú nem fogadta meg apja szavát, gyakran bántotta és zavarta az embereket. Az isteni származása miatt a medvét nem lehetne bántani, viszont sokszor jelent veszélyt az emberekre nézve. A leölt medvét szükséges kiengesztelni, hogy újjászületése után  ne állhasson bosszút a vadászokon. Ezt a célt szolgálja a medveünnep. Dalokkal, táncokkal kedveskednek a leölt állat előtt, hogy kiengeszteljék. A Szovjetunió idején ezt a szertartást hivatalosan nem tarthatták meg, így az emberek titokban végezték.

A mai korban ez az ünnep eléggé megosztó lehet az emberek számára. Hogy lesz-e ebből valaha hatalmas turisztikai látványosság? Véleményem szerint nem. A sokak számára ismeretlen vidék, ahol a hantik és a manysik élnek, rengeteg érdekességet és különlegességet rejt, azonban korántsem egyszerű ide eljutni. Az útviszonyok, a hatalmas távolság, a zord időjárás nehezíti a közlekedést. Csak kevesek kiváltsága erre a helyre eljutni. Magyarországról leginkább néprajzkutatók, történészek, nyelvészek utaztak erre a földre. Az ide látogatók nem számíthatnak a sok helyen megszokott turisztikai infrastruktúrára. Külföldről közvetlen repülő vagy vasútjárattal nem lehet ide elutazni. Nagyvárosokból hosszú idő alatt, akár több átszállással tudunk eljutni nyelvrokonaink földjére. Sem hatalmas hotelek, sem bevásárlóutcák nem fognak várni minket. Egy sokkal autentikusabb, sajátságos környezetet kell elképzelni. Hogy szeretnék-e ide elutazni? A válaszom egyértelműen igen. Ezek a népek hagyományaikban megőrizték az ősi kultúrájukat, így egy számomra is közelinek érzett ám mégis oly távoli világot ismerhetnék meg.