Szeretném méltó módon elbúcsúztatni ezt a nyarat, mert csupa jó dolog történt velem. Arra gondoltam, elmesélem néhány napos olaszországi kiruccanásomat. Ez volt az első alkalom, hogy egyedül indultam útnak. A célországban természetesen ismerősökkel töltöttem az időm nagy részét, de ez a tapasztalat ráébresztett az egyedül utazás előnyeire. Még egy új barátot is szereztem, de erről majd később.

Szeretek busszal utazni, jó dolog az ablakon kibámulni és elmerengeni. Úgy döntöttem, hogy Olaszországba is így fogok eljutni. Szerencsére ma már könnyű ilyen lehetőséghez jutni, több busztársaság is közlekedik az útvonalon. Az enyém a Népligetből indult egy júniusi reggel, 7 órakor. A célállomás: Milano (Lampugnano). A tervezett érkezés este 20.50 perc volt, de több utastársammal is sikerült beszélgetnem a hosszú út során, akik mondták, hogy gyakran 20-25 perccel a tervezett érkezés előtt már eléri a busz az adott célállomást. Ez így is lett. Kicsivel 20.30 előtt megérkeztem Milanoba.

Az út előtt egy kicsit izgultam, azon gondolkodtam, hogy mit fogok csinálni kb. 14 órán keresztül egyedül. Ha adhatok egy jó tanácsot mindenkinek, aki ilyen hosszú buszutat tervez, az az, hogy mindenképp készítsen magának jó sok szendvicset, esetleg egy kis csokit is vigyen és legalább 1,5 liternyi folyadékot. Szerencsére a buszon volt lehetőség mosdó használatára és a telefont is lehetett tölteni. A wifire sajnos valamiért nem tudtam csatlakozni, így elég sok mobilinternetet voltam kénytelen használni, hogy elüssem az időt.

Szóval, a buszom reggel 7-kor a tervezett módon elindult a Népligetből. Jó sokáig mentünk, Budapest után a következő megálló már Szlovéniában Maribor városa volt. Ott 10 percet várakoztunk, néhányan leszálltak és jó sok új utas csatlakozott hozzánk. Ezután tovább indultunk és Ljubljana következett. A Szlovén autópályán nagyon sok helyen felújítási munkák zajlottak, így néhol a busz rengeteget szlalomozott bóják és lezárt útszakaszok mentén.

A másik szlovén megállónk, Ljubljana után már nem álltunk meg, csak Udinében, ami már Olaszország. Ott 20 perces pihenő következett. Na de mi történt Ljubljana és Udine között? Megismerkedtem egy nagyon kedves idős nénivel, akinek szintén Milano volt az úticélja. 73 éves, és már közel 20 éve Olaszországban él. Jól beszéli a nyelvet, a párja egy idős olasz úr, együtt élnek Milano külvárosában. Nagyon jóban lettünk. Telefonszámot is cseréltünk és azóta többször beszéltünk már.

Olaszországban sokkal több megállót érintettünk járművünkkel. Tulajdonképpen átalakult egy észak-olasz helyi járattá.

A milanoi megálló a város szélén található. Aki itt száll meg, annak metróval érdemes a belvárosba mennie, ami közvetlenül a buszpályaudvar mellett van. Az én szállásom Alessandriában volt, ami körülbelül 1 óra autóút még. Ismerőseim, akik az említett városban laknak, segítettek eljutni szállásomhoz, ők jöttek értem kocsival, így könnyű dolgom volt. Biztos ami biztos, utánanéztem, hogy van-e más mód eljutni oda. Vonat és busz is rendelkezésre áll, de viszonylag ritkán járnak.

Megérkezésem estéjén nagyon fáradt voltam, így zuhanyzás után rögtön bedőltem az ágyba és reggelig aludtam. Másnap kicsit körülnéztem a városban. Alessandria nem kimondottan turistacélpont, kevéssé zsúfolt mint a nagyvárosok. Egy nyugodt és kicsi város szép épületekkel. Kevés híres látványossággal rendelkezik, de hangulata és szűk utcái nagyon elragadóak.

Rengeteg étterem, kávézó és bár van a városban. Bőven van lehetőségünk válogatni. Sok apró boltba is betérhetünk, legtöbbjük nagyon pici, családi vállalkozás és minőségi termékeket árulnak. Nagyobb üzleteket és üzletláncokat keveset láttam.

Egy étteremben megkóstoltam a pizzát, ami nagyon jó volt. Feltétnek sonkát és olívabogyót választottam. Meglepő módon nem volt étlap. Az asztalokon kihelyeztek egy laminált kártyát, melyen QR-kód szerepelt. Ezt kellett beolvasni, ezzel tudtuk telefonon megnyitni az elektronikus étlapot.

Este találkoztam ismerőseimmel, és együtt vacsoráztunk. Rengeteg teraszos étterem van, mi is egy ilyet választottunk. Meglepett, hogy még egy ilyen kisvárosban is teljesen meg tudnak telni az éttermek még hétköznap is. Az árak itt elég magasak, egy pizza 10-15 euró között mozog, egy gombóc fagyiért pedig minimum 2 eurót kell fizetni. Mindenhol van lehetőség kártyával fizetni és  az olaszok a végösszegbe beleszámítják a szervízdíjat, tehát borravaló nem létezik.

A következő két napot is a városban töltöttem. Sétáltam, a boltokban nézelődtem és igyekeztem minél többet gyakorolni a nyelvet. Az emberek elég barátságosak, könnyű volt velük szóba elegyedni.

Egyik nap délután kibuszoztunk a városból, majd egy rövid séta után megcsodálhattam az igazi, gyönyörű olasz vidéket. Találtunk egy teraszos éttermet, ahol nagyon finomat sikerült ennünk.

Ittam egy pohár vörösbort is, elég testes, erős ízű bor volt, de sajnos nem emlékszem a nevére. Megkóstoltam a ricottával töltött raviolit, nagyon puha és finom volt. A tetejére szarvasgombát reszeltek.

Utolsó napomon ellátogattunk a Lago Maggiorehoz. Ez az egyik legszebb észak-olaszországi tó, a Svájci határnál. A tó egy szakasza már Svájchoz, Ticino kantonhoz tartozik. Földrajzi elhelyezkedése miatt a helyieken kívül rengeteg francia, német és svájci turista is megfordul. Magyarokkal látogatásom alatt egyáltalán nem találkoztam. Ha valaki autópályán szeretné megközelíteni a tavat, akkor érdemes Stresa városáig menni, onnan hajók indulnak a szigetekre. A hajókkal a szigetek között is lehet utazni.

Két szigetet látogattunk meg, az egyik az Isola Bella, a másik az Isola dei Pescatori. A szigeteken bárok, éttermek és múzeumok találhatók. Azt tapasztaltam, hogy elég nagy drágaság van. Az éttermek drágák, aki hűtőmágnest szeretne venni, annak 3-4 euróval kell számolnia, a képeslapok 2 euró körül vannak. Rengeteg mást is lehet venni, tényleg szinte mindent. Ruhákat, gyerekjátékokat, bőrtermékeket, nassolnivalókat és ékszereket is.

A szigetek gyönyörűek, a tópart mentén számos hatalmas ház és nyaraló épült. A hely hangulata csodás, rengeteg utcai árus, szép épület van és gyönyörű mediterrán növények emelik tovább a hangulatot. Az utcákon érezni az éttermekből jövő finom illatokat is. 

Az Isola Bellán meglátogattuk a Catello Borromeo-t, a belépő ára itt 20 euró volt. A kastély kívül-belül csodálatos. Aki a tónál jár, semmiképp se hagyja ki. Pozitív dolog, hogy a kastélyban lehet fotózni, természetesen csak vaku nélkül. A dolgozók nagyon kedvesek és segítőkészek, mindenki udvariasan útbaigazít és válaszol minden kérdésre.

Összességében azt tudom elmondani, hogy mindenképp megérte ellátogatni erre a helyre. Bármikor szívesen visszamennék, hogy még többet felfedezzek és még többet lássak ebből a csodálatos tóból. Nap végén, mikor visszatértünk a szigetekről Stresába, még sétáltunk egy kicsit, aztán visszaindultunk Alessandriába. 

Másnap délután 16.30-kor indult Milanoból a buszom, ami következő nap 06.55-re érkezett volna Budapestre. A tényleges visszaérkezés itt is kb. 30 perccel korábban volt, már 06.20 körül a Népligetben voltam.

A busz hazafele egy kicsit más útvonalon közlekedett, Olaszországon belül más városokat érintettünk és Magyarországon is megállt Budapest előtt Siófokon. 

Milano után az első nagyváros, ahol megálltunk, Velence volt. Sokat mentünk a tenger mellett. Sajnos mire Trieszt partjaihoz értünk, már besötétedett, így  akkor már nem sokat láttam.

Az utazást egy buszos város, vagyis inkább országnézésnek fogtam fel. Ha nem is láttam ez idő alatt sokat a városokból, egy kicsit azért kaptam a helyi hangulatból. Voltak, akik tudtak éjszaka aludni a buszon, nekem szerintem maximum 10-15 percet sikerült. Az éjszakai járaton határozottan kevesebben voltak, mellettem sem ült senki, így volt elég helyem kényelmesen utazni.

Három évvel ezelőtt kezdett el először motoszkálni bennem a gondolat, hogy szeretnék megtanulni finnül. Korábban is érdekesnek tartottam, néha olvasgattam róla, találtam néhány finn zenét is, amit szívesen hallgattam. Talán első alkalommal középiskolai nyelvtanórán találkoztam a finn nyelvvel, ahol a nyelvrokonság miatt kaptunk egy kis gyorstalpalót a finnugor eredetű szavakról, néhány finn szót meg is kellett tanulnunk, mert feleltünk belőle. Emlékszem, hogy tetszett, de akkor még nem született meg bennem az elhatározás, hogy meg is szeretném tanulni. Életem során mindig is motivált voltam nyelvtanulás szempontjából, a finn már az ötödik idegennyelv, amivel megismerkedtem és azt is ki merem jelenteni, hogy a legnehezebb, amivel eddig dolgom volt. 

 Emlékszem, 2020 márciusában, amikor a pandémia miatt először állt le az élet, nagyon magam alatt voltam. Ha nehezebb időszakon megyek keresztül, abból mindig úgy próbálok meg kikerülni, hogy kitűzök valamilyen célt magam elé. Éppen az ágyamon ültem és meredtem magam elé, azon gondolkodtam, hogy most sokáig szóba sem jöhet utazás, baráti találkozó, vagy csak egy önfeledt nap a családdal. Kell valami cél, valami, ami kitölti az üres és reménytelennek tűnő pillanatokat. Szerettem volna előnyömre fordítani ezt a lehetetlen helyzetet. Ha a külső körülmények nem ideálisak, érdemes a lelkünkre koncentrálni. Még most sem tudom az okát, hogy miért, de belémhasított a gondolat, hogy finnül kellene tanulni. Nem gondolkodtam sokat, kivettem egy füzetet a fiókomból és segítségül hívtam az internetet. Youtube oktatóvideókat és online tananyagot kerestem. Amikor már átnéztem néhány nyelvtani összefoglalót, felismertem, hogy ennek a fele se tréfa. A finn egy nagyon nehéz nyelv, sok nyelvtani szabállyal. Magánhangzóharmónia, tőhangváltás, esetek, kivételek, ragozás. Gyakorlatilag mindent felsorakoztat, ami egy idegennyelv tanulása során nehézséget okozhat az embernek. Mélyrehatóbban soha nem foglalkoztam finnugor nyelvekkel előtte, így meglepett, hogy a finnben nincsenek névelők. A felismerésem után egy kis nyomozásba kezdtem, és meglepett a tény, hogy a magyar az egyetlen ebből a nyelvcsaládból, ahol léteznek névelők.  

Nagyon szerettem volna az önállóan megszerzett tudásomat kicsit elmélyíteni, ezért elkezdtem nyelvtanfolyamot keresni. Végül nyár végén egy belvárosi nyelviskolában sikerült kezdő finn csoportot találnom. A tanfolyam teljesen kezdő szintről indult. Régen jártam nyelvtanfolyamon, többnyire önállóan tanultam idegennyelveket, ezért nagyon izgatott voltam az első óra előtt. A tanfolyam este hatkor kezdődött. Körülbelül fél órával előbb odaértem, így elsőként érkeztem meg. A recepción egy kedves úr fogadott, aki eligazított, hogy melyik terembe menjek. Lassan megérkezett a tanfolyam többi résztvevője is. A kis csapat 5 főt számlált. Nagyon különböző motivációval érkeztek a tanulók. Volt, aki munkavállalást fontolgatott az országban, más az itthoni munkahelyén szerette volna hasznosítani a megszerzett tudást. Olyan is akadt, mint én, akit csupán érdekelt a nyelv és a kultúra. 

A tanfolyamot egy nagyon kedves és lelkiismeretes tanárnő tartotta. Az első órán megkaptuk a tananyagot és megtanultuk, hogyan kell bemutatkozni.  

Szeretnék megosztani veletek néhány alapvető kifejezést: 

Minun nimi on......- Az én nevem....... 

Kuka sinä olet?- Ki vagy te? 

Minä olen.....- Én ......... vagyok 

Mitä kuuluu?- Hogy vagy? 

Kiitos- Köszönöm 

Kiitos paljon- Köszönöm szépen 

Hyvää Päivää! -Jó napot!

Láthatjátok, hogy egy nagyon különleges nyelv. Ha meghallgatunk egy hosszabb szöveget, vagy megnézünk egy finn TV műsort, első hallásra talán kicsit monotonnak tűnhet. Ha megfigyeljük a ritmusát, nagyon hasonlít a magyarra. A hangsúly ugyanúgy mindig a szó első szótagjára esik. Mivel tapasztó(agglutináló)nyelv, mint a magyar és rengeteg az összetett szavuk, ezért látványosan hosszú szavakat képesek alkotni. Ehhez szeretnék hozni egy vicces példát: 

Hyppytyynytyydytys- Nagyon nehéz magyarra fordítani, ez az a komfortérzet, amit akkor tapasztalunk, ha lehuppanunk egy puha párnára vagy egy kényelmes kanapéra. Ez közel sem a leghosszabb szó a finnben, de talán az egyik legegyedibb és legérdekesebb. 

Akit érdekel a nyelv, csak bátorítani tudom, hogy kezdje el tanulni. Nagyon érdekes és egyben bonyolult nyelv. Észrevettem magamon, hogy amióta megismerkedtem a finn nyelvtannal, azóta a többi, kevésbé bonyolult nyelvtannal bíró nyelvek szabályrendszerét sokkal könnyebben átlátom. Nagyon jó agytorna és általa megismerhetünk egy távoli és különleges kultúrát is. 

"Miért tanul egy finn magyarul?" Ez volt az első kérdésem egy kedves finn barátomhoz, Jukkához, még első üzenetváltásaink egyikében. Mindig is szerettem új emberekkel megismerkedni. Szerencsére az internet nagyon sok lehetőséget kínál nekünk, hogy akár külföldiekkel is beszélgethessünk. Jukkával is az internet segítségével ismerkedtem meg. Az igazsághoz az is hozzátartozik, ő hogy azóta már Budapestre költözött, már másfél éve itt él, így többször volt alkalmunk személyesen is találkozni. 

Mikor először írtam neki üzenetet két évvel ezelőtt egy levelezőtárs kereső honlapon, már akkor is alapszintű magyar nyelvtudással rendelkezett. Néhány üzenetváltás után skypeolni kezdtünk, a kiejtése meglepően jó volt. Már majdnem tökéletes, ami azóta tovább fejlődött. Élete első magyarországi utazásakor beleszeretett a nyelvbe, és eldöntötte, hogy megtanulja. Ez a sorsdöntő utazás 2017 nyarán volt. Magántanár segítségével kezdett tanulni, de sokat gyakorolt anyanyelvű beszélőkkel, filmet nézett és olvasott. Igazán inspiráló, hogy egy ilyen nehéz nyelvet ekkora odaadással, lelkesedéssel és megszállottsággal lehet tanulni. 

Legutóbbi találkozónk helyszíne egy belvárosi kedves kis kávézó volt, ahol szóba került sok nyelvtanulással kapcsolatos dolog, hiszen én is és ő is a nyelvtanulás rajongói vagyunk. Fontos megjegyeznem, hogy Jukka tökéletesen beszél angolul, középszinten németül, spanyolul, svédül és oroszul. A magyar nyelvtudása már a felsőfokhoz közelít, szinte tökéletes kiejtéssel. Én személy szerint mindig érdeklődtem a finn nyelv iránt, az iskolában tanultuk, hogy távoli rokonunk. Az uráli nyelvcsalád finn-permi ágának legnagyobb képviselője. Hangzásban, ritmusban sok a közös, a szavak azonban nem igazán hasonlítanak a magyar és a finn nyelvben. Néhány hónapig én is tanultam finnül, nyelvtudásom azonban csak alapszintű. Azonban a tanfolyam alatt megfigyeltem, hogy a kiejtés számunkra igen könnyű és habár a Finn nyelvtani tekintetben nagyon komplex és bonyolult nyelv, logikájában nagyon hasonlít a magyarhoz. Sok párhuzamot tudunk vonni, ami által biztosan könnyebben tanuljuk meg, mint például egy angol vagy egy német. Nem mindenki tudja, hogy Finnországban a svéd is hivatalos nyelv. A finn iskolákban kötelezően tanítják, így ott az emberek többsége jól beszél svédül. 
Na de kanyarodjunk vissza Jukkához. Elmondása szerint a magyar kiejtés az első perctől kezdve nagyon könnyen ment neki. A nehézséget természetesen a nyelvtan jelentette számára. Arra is panaszkodott, hogy nehéz volt megjegyezni a hasonló szavak jelentését. Gyakran kevert bizonyos hasonlóan hangzó szavakat egymással, mint például: választ-vált, vesz-visz, iszik-izzik, kerül-merül. 
Jukka a MagyarOK tankönyvből sajátította el az alapokat, sokat gyakorolt. Nagyon örül, hogy jelenleg Budapesten tökéletesítheti a nyelvtudását. Nagy kihívás és egyben szórakozás is számára. Külön élvezi az itteni éghajlatot: a meleg nyarakat és a számára enyhe teleket. Kedvenc helye Budapesten kívül a Balaton. Sokszor dicsérte a magyar ételeket, mindig kiemeli, hogy ez is egy hatalmas ok, amiért szeret itt élni.

Mire számíthat egy magyar, ha finnül szeretne tanulni? Megismer egy varázslatos nyelvet. Azonban van egy rossz hírem is ezzel kapcsolatban. A finnben megkülönböztetjük a beszélt nyelvet és az irodalmi nyelvet. A nyelvtanfolyamokon és a tankönyvekből általában az irodalmi nyelvet tudjuk megtanulni. A tankönyvek egy kis részükben kitérnek a beszélt nyelvre is, ami a "puhekieli". Azonban alapvetően az irodalmi nyelvet tanítják. Inkább anyanyelviek vagy TV műsorok segítségével tudjuk gyakorolni a beszélt nyelvet, ami tényleg teljesen más. Csak hogy egy példát említsek: Szerettem volna kacérkodni kicsit finn tudásommal Jukkának, így büszkén mondtam, hogy igyunk egy "olut"-ot valahol a városban. Az "olut" jelentése sör. Megkérdeztem, hogy jól mondtam-e. Azt válaszolta, hogy igen. Viszont azt is hozzátette, hogy  mindenki tudná ez alapján, hogy külföldi vagyok, mert a sör beszélt nyelvben a "kalja". Legalább ezt a szót is megtanultam. :) Ettől függetlenül azt gondolom, hogy ennek a nyelvnek a megtanulása hatalmas kaland és igazi kihívás. Én a Suomen Mestari első két kötetét ismerem, amelyből világszerte tanítanak. Más tankönyvek is léteznek természetesen, de azokkal én nem találkoztam.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ismerhetek egy ilyen embert mint Jukka. Nagyon motiváló, hogy ilyen jól megtanult magyarul. Kicsi nyelvcsaládunk rengeteg izgalmas nyelvet rejt még, egyediségük még az is, hogy legtöbbjük már nagyon kevés anyanyelvi beszélőt számlál. Sokat már csak párszázan, vagy még annyian sem. 

Ennek ellenére azt gondolom, hogy ezek csodálatos nyelvek, komplex nyelvtannal, ezek olyan dolgok, amelyek többek között a mi nyelvünk játékosságát és választékosságát adják.