Három évvel ezelőtt kezdett el először motoszkálni bennem a gondolat, hogy szeretnék megtanulni finnül. Korábban is érdekesnek tartottam, néha olvasgattam róla, találtam néhány finn zenét is, amit szívesen hallgattam. Talán első alkalommal középiskolai nyelvtanórán találkoztam a finn nyelvvel, ahol a nyelvrokonság miatt kaptunk egy kis gyorstalpalót a finnugor eredetű szavakról, néhány finn szót meg is kellett tanulnunk, mert feleltünk belőle. Emlékszem, hogy tetszett, de akkor még nem született meg bennem az elhatározás, hogy meg is szeretném tanulni. Életem során mindig is motivált voltam nyelvtanulás szempontjából, a finn már az ötödik idegennyelv, amivel megismerkedtem és azt is ki merem jelenteni, hogy a legnehezebb, amivel eddig dolgom volt. 

 Emlékszem, 2020 márciusában, amikor a pandémia miatt először állt le az élet, nagyon magam alatt voltam. Ha nehezebb időszakon megyek keresztül, abból mindig úgy próbálok meg kikerülni, hogy kitűzök valamilyen célt magam elé. Éppen az ágyamon ültem és meredtem magam elé, azon gondolkodtam, hogy most sokáig szóba sem jöhet utazás, baráti találkozó, vagy csak egy önfeledt nap a családdal. Kell valami cél, valami, ami kitölti az üres és reménytelennek tűnő pillanatokat. Szerettem volna előnyömre fordítani ezt a lehetetlen helyzetet. Ha a külső körülmények nem ideálisak, érdemes a lelkünkre koncentrálni. Még most sem tudom az okát, hogy miért, de belémhasított a gondolat, hogy finnül kellene tanulni. Nem gondolkodtam sokat, kivettem egy füzetet a fiókomból és segítségül hívtam az internetet. Youtube oktatóvideókat és online tananyagot kerestem. Amikor már átnéztem néhány nyelvtani összefoglalót, felismertem, hogy ennek a fele se tréfa. A finn egy nagyon nehéz nyelv, sok nyelvtani szabállyal. Magánhangzóharmónia, tőhangváltás, esetek, kivételek, ragozás. Gyakorlatilag mindent felsorakoztat, ami egy idegennyelv tanulása során nehézséget okozhat az embernek. Mélyrehatóbban soha nem foglalkoztam finnugor nyelvekkel előtte, így meglepett, hogy a finnben nincsenek névelők. A felismerésem után egy kis nyomozásba kezdtem, és meglepett a tény, hogy a magyar az egyetlen ebből a nyelvcsaládból, ahol léteznek névelők.  

Nagyon szerettem volna az önállóan megszerzett tudásomat kicsit elmélyíteni, ezért elkezdtem nyelvtanfolyamot keresni. Végül nyár végén egy belvárosi nyelviskolában sikerült kezdő finn csoportot találnom. A tanfolyam teljesen kezdő szintről indult. Régen jártam nyelvtanfolyamon, többnyire önállóan tanultam idegennyelveket, ezért nagyon izgatott voltam az első óra előtt. A tanfolyam este hatkor kezdődött. Körülbelül fél órával előbb odaértem, így elsőként érkeztem meg. A recepción egy kedves úr fogadott, aki eligazított, hogy melyik terembe menjek. Lassan megérkezett a tanfolyam többi résztvevője is. A kis csapat 5 főt számlált. Nagyon különböző motivációval érkeztek a tanulók. Volt, aki munkavállalást fontolgatott az országban, más az itthoni munkahelyén szerette volna hasznosítani a megszerzett tudást. Olyan is akadt, mint én, akit csupán érdekelt a nyelv és a kultúra. 

A tanfolyamot egy nagyon kedves és lelkiismeretes tanárnő tartotta. Az első órán megkaptuk a tananyagot és megtanultuk, hogyan kell bemutatkozni.  

Szeretnék megosztani veletek néhány alapvető kifejezést: 

Minun nimi on......- Az én nevem....... 

Kuka sinä olet?- Ki vagy te? 

Minä olen.....- Én ......... vagyok 

Mitä kuuluu?- Hogy vagy? 

Kiitos- Köszönöm 

Kiitos paljon- Köszönöm szépen 

Hyvää Päivää! -Jó napot!

Láthatjátok, hogy egy nagyon különleges nyelv. Ha meghallgatunk egy hosszabb szöveget, vagy megnézünk egy finn TV műsort, első hallásra talán kicsit monotonnak tűnhet. Ha megfigyeljük a ritmusát, nagyon hasonlít a magyarra. A hangsúly ugyanúgy mindig a szó első szótagjára esik. Mivel tapasztó(agglutináló)nyelv, mint a magyar és rengeteg az összetett szavuk, ezért látványosan hosszú szavakat képesek alkotni. Ehhez szeretnék hozni egy vicces példát: 

Hyppytyynytyydytys- Nagyon nehéz magyarra fordítani, ez az a komfortérzet, amit akkor tapasztalunk, ha lehuppanunk egy puha párnára vagy egy kényelmes kanapéra. Ez közel sem a leghosszabb szó a finnben, de talán az egyik legegyedibb és legérdekesebb. 

Akit érdekel a nyelv, csak bátorítani tudom, hogy kezdje el tanulni. Nagyon érdekes és egyben bonyolult nyelv. Észrevettem magamon, hogy amióta megismerkedtem a finn nyelvtannal, azóta a többi, kevésbé bonyolult nyelvtannal bíró nyelvek szabályrendszerét sokkal könnyebben átlátom. Nagyon jó agytorna és általa megismerhetünk egy távoli és különleges kultúrát is.