Korábbi bejegyzéseimben is előfordult már érintőlegesen ez a téma. Az amúgy is nehéz és kacifántos finn nyelvet tovább bonyolítja, hogy erősen elkülönül az irodalmi és a beszélt nyelv. A palettát természetesen a dialektusok még tovább színesítik.

A tankönyvek leginkább az irodalmi finnt tanítják, azaz a "kirjakieli"-t, amire természetesen szükségünk van és az alapok lefektetéséhez elengedhetetlen. Ha már rendelkezünk egy alap szókinccsel, akkor viszont érdemes kicsit belemerülni a beszélt nyelvbe. Ha elfogadtok egy tanácsot: ezt mindenképp akkor kezdjétek el, ha már magabiztosan mennek az alap dolgok, a nyelvtan és a mondatszerkezetek. Ezzel elkerülhető, hogy összezavarjon titeket. Az interneten sok segédanyagot találhatunk ehhez, de sokszor a tankönyvek is kitérnek a puhekielire. Minden nyelvre igaz valamelyest, hogy ma már elmosódottak a határok a beszélt és az irodalmi nyelv között. Sokat átemelt egyik a másikból, ráadásul már a szlengszavakat is egyre gyakrabban és bátrabban használják az emberek akár a médiában is. A "puhekieli" mellett még találkozhatunk a "murre" kifejezéssel, ami a helyi dialektusokra vonatkozik. A finnben sokkal inkább elkülönülnek az egyes dialektusok, mint a magyarban. Rengeteg kifejezést még egy odautazó finn sem ért egyes régiókban.  A fővárosban, Helsinkiben is egy külön dialektust használnak, amit a finnek "stadin slangi"-nek neveznek.

Nekem az első tapasztalatom a puhekielivel egyszerre volt csodálatos és rémisztő. Én személy szerint a Suomen Mestari tankönyvből sajátítottam el az alapokat. Az első kötet végén pedig sor került egy kis kitekintőre a finn beszélt nyelvvel kapcsolatban. Sok gyakran előforduló kifejezés és szó rövidebb alakot kap, továbbá a beszélt nyelvben az alapkifejezések is másként hangzanak. 

Nem tudnám eldönteni, hogy melyiket fontosabb megtanulni. Egy magabiztos nyelvtudáshoz mindkettő elengedhetetlen.

Nézzünk néhány példát:

Ha azt szeretnénk mondani, hogy az "Én nevem Jukka", ez kirjakieli esetén "Minä olen Jukka", puhekieli esetén viszont "Mää on Jukka". 

A személyes névmások rövid alakot kapnak a beszélt nyelvben, tehát a "minä" beszélt nyelvben "mä", a "sinä" pedig "sä".

A jövevényszavak esetén is megfigyelhetőek érdekességek, a hotdog szót például egy finn "hodari"-nak mondaná.