A budapesti nyüzsgést néha érdemes magunk mögött hagyni és valami sokkal nyugodtabb program után nézni. A fővárosban és vonzáskörzetében számos lehetőség van a kirándulásra. A belvárosi forgatagból hamar eljuthatunk a zöldövezetbe. A 16. kerületben, Cinkotán található a Naplás-tó, amit a helyiek közül sokan rendszeresen és örömmel felkeresnek. A tó mentén bicikli-és sétálóút is épült, így az oda látogatók könnyen megközelíthetik. A séta mellett a környék túrázási és sportolási lehetőségeket is kínál. A horgászat iránt rajongók is előszeretettel keresik fel a helyet.

A Naplás-tó fontos természetvédelmi terület, a Szilas-patak mesterségesen létrehozott víztározója. A 70-es években jött létre, elsősorban árvízvédelmi céllal. Maga a patak a Gödöllői-dombságból ered és a Dunába torkollik. A tóban és környékén rengeteg védett állat-és növényfaj él. A tóhoz közel kilátó is van, amit a gyönyörű panoráma miatt nem érdemes kihagyni. Fontos megemlíteni, hogy a tóban fürdeni tilos, télen ugyanígy a befagyott tó jegén korcsolyázni sem lehet. 

Néhányszor már én is felkerestem a helyszínt, tapasztalatom alapján inkább a környékbeliek látogatják. A hely remek választás akkor is, ha csupán egy délutáni kocogásra szeretnénk kimozdulni. Sok család is felkeresi, mivel szép és csöndes a környezet, jó a levegő és megannyi olyan állatfajt láthatunk, amelyek a nagyvárosokban nem fellelhetőek.  A jó levegő, a szép környezet és a nyugalom korosztálytól függetlenül mindenki számára fontos. Hétvégente kitűnő program, ha a környéken élünk vagy éppen arra járunk. Ha valaki autóval érkezne, parkolási lehetőséget könnyen talál a közelben. Tömegközlekedéssel is eljuthatunk ide, de a járatok megállóitól egy viszonylag hosszabb, 20-25 perces sétára kell számítani. 

A tó területe nem túlságosan nagy, idősek, kisgyerekesek is könnyedén végigjárhatják. Inkább egy kellemes félnapos időtöltés, mintsem hosszú és nehéz túra. Ha valakit érdekelnek a védett állatfajok, akkor itt ha szerencséje van, találkozhat többek között mocsári teknőssel, erdei fülesbagollyal vagy őszapóval is. Ezen kívül sok védett és ritka növényt is felfedezhet. Bárhol felbukkanhat egy-egy különleges madár, így a nádast, a fákat és a környező láprétet is érdemes alaposan szemügyre venni. A természet iránt rajongók semmiképp se hagyják ki a helyszínt.

Az évszakok váltakozásával érdemes időről időre ellátogatni ide, hiszen a tó és környezete is más-más arcát mutatja. Így szeptember elején a növényzet még élénkzöld, a nap is szépen süt, ugyanakkor már kicsit ősziesek a fények és az esti órákban már hamarabb sötétedik, hirtelen hűl le az idő. A képet tegnap készítettem a tó partjáról, így ősz elején valami ilyesmi látványra lehet számítani. Hamarosan sokkal ősziesebb tájat láthatunk. A színesedő falevelek és az őszi napfény is fantasztikusan szép, amit a partról vagy a közeli kilátóból is élvezhetünk.

Talán ti is kóstoltátok már a híres focaccia-t, ami egyértelműen az olaszok nevéhez kötődik. A sokféle variációban készülő lepénykenyér már Magyarországon, pékségekben is fellelhető, de otthon sem nagy ördöngösség elkészíteni. Sokan tévesztik össze a pizzával, de a focaccia története a Nápolyból származó pizzáénál sokkal régebbre nyúlik vissza, nagyjából 2000 évvel korábbra.

Sokan vitatják, hogy gyökerei Görögországra vagy Itáliára vezethetőek-e vissza. Egy biztos, a Római Birodalom megalakulása előtt már az etruszkok készítettek ilyen lepénykenyeret és ugyanígy az ókori görögök is gyakran megsütötték. Később egyértelműen Itáliában terjedt el, az olaszok hagyományosan Liguria területéhez, és a régió fővárosához, Genovához kötik. Az eredeti focaccia még bármilyen feltét nélkül sóból, kevés élesztőből, vízből és olívaolajból készült. A Római Birodalom terjedésének köszönhetően később francia és spanyol területeken is megjelent, így a mediterrán konyha meghatározó elemévé vált. Ma már számos variációját ismerjük.

Nekem ebben az évben, februárban sikerült eljutnom ebbe a híres és történelmi szempontból is jelentős városba, Genovába. A szűk utcákon sétálgatva rengeteg "focacceria" jött velem szembe. Ezek a helyek inkább bár jellegűek. Focacciát többféle feltéttel, esetleg néhány süteményt vagy szendvicset lehet enni, illetve üdítőt és kávét lehet inni. A kikért ételt és italt bárpultoknál fogyaszthatjuk, vagy jó idő esetén akár a bár előtti kis teraszon is. Én télen jártam itt, így természetesen benti fogyasztásra volt csak lehetőség. A sok egyéb híres étel mellett egy olasz belvárosi sétát érdemes megszakítani rövid időre, hogy megkóstoljunk egy eredeti focacciát. Már számtalan variáció létezik, de szinte minden helyen láttam olyan feltéteket, mint a prosciutto cotto, az olívabogyó, a rozmaring vagy a sajt.

A tengerparton nagyon csípős, hűvös szél fújt, de a látvány mindenért kárpótolt. Nem az a kimondott turistaparadicsom, Genova láthatóan egy iparváros, de mindenképp megéri Olaszországnak ezt az arcát is látni. A kikötőben körülbelül másfél órát töltöttem, néztem a tengert, a hajókat és a várost. Genova sokkal nyugodtabb képet mutatott magából, mint a turisták által szívesebben látogatott városok. Ennek ellenére tudom, hogy itt bizony hajnalban sem áll meg az élet. Habár ezt nem feltétlenül az ide érkező turisták miatt mondom. Nem egyszer buszoztam hajnalban Olaszország területén. A kikötőkbe a hajók folyamatosan érkeznek, a dolgozók pedig meg sem állnak.

Genova is egy nyüzsgő város, nagyon fontos kereskedelmi központ már évszázadok óta. Az itt készült focaccia feltétei természetesen inkább a helyi alapanyagokból kerülnek ki, de ma már egész Olaszország területén elterjedt ez a lepénykenyér. Emiatt könnyen lehet, hogy ha egy másik régióba, vagy Dél-Olaszországba utazunk, akkor teljesen más variációkkal találkozunk. Ha otthon szeretnénk elkészíteni, akkor tényleg a fantáziánkra van bízva, hogy mi kerül a tetejére. A paradicsom, az olívabogyó, a különböző mediterrán fűszerek és sajtok is mind rendelkezésünkre állnak.

Ha Finnországról beszélünk, akkor valószínű senkinek sem a borkultúra jut először az eszébe. Ez nem véletlen, hiszen az országban inkább a sör és a vodkakészítésnek van komolyabb hagyománya. Az északi ország jelentős felvevőpiaca a bortermelő országoknak. A bornagyhatalmak (pl. Argentína, Franciaország, Ausztrália stb.), sőt még Magyarország is exportál termékeket számukra. Azonban ez nem azt jelenti, hogy nem léteznek finn borok.

Azt tudni kell, hogy az országban a szeszes italokat külön boltokban, úgynevezett "Alko" shopokban értékesítik. Ez a vállalat, az  "Alko Oy" a finn állam tulajdonában van. Az italok a környező országokhoz képest drágák, a finn kormány magas adót vetett ki a termékekre. Emiatt sok finn dönt úgy, hogy inkább Észtországban vásárol alkoholt, ahol sokkal olcsóbb.

Az ország éghajlati adottságai alapvetően nem teszik lehetővé a szőlőtermesztést, így egyéb alapanyagokból készítenek borkülönlegességeket. A sarkvidéki bogyók különleges alapanyagként szolgálnak a gyümölcsborok készítéséhez. Az áfonya, a vörösáfonya, az egres nagy számban fellelhetők a finn erdőkben. Ezekből készítenek különböző italokat, többek között gyümölcsbort is. 

Az áfonya egyébként is meghatározó eleme a Skandináv-félsziget gasztronómiájának, rengeteg étel alapanyaga, így az ebből készült borok is könnyen illeszthetőek az itteni fogásokhoz. Finnül az áfonya "mustikka". Leginkább desszertborként értékesítik és fogyasztják őket. Többek között Lappföld területe kiváló lehetőséget kínál ezeknek a boroknak, likőröknek a készítéséhez.

Mindennek ellenére, kimondottan aktuális téma az itteni borkultúra, mivel nem is olyan régen a finn kormány több szabálymódosításhoz is folyamodott, ami kedvez a helyi borászoknak, akik már kísérleteztek a szőlőtermesztéssel.  Habár korábban említettem, hogy az észak-európai klíma nem biztosít megfelelő feltételeket a különböző szőlőfajtáknak, a klímaváltozás miatt Finnország egyes déli részein már sikeresen tudnak szőlőt termeszteni. Ilyen terület például az Åland-szigetek, Helsinki, Tampere vagy Turku környéke. Az ország területére leginkább fagyálló szőlőfajtákat telepítettek. Egyelőre nem minősülnek bornak a Finnország területén szőlőből készült italok, de elképzelhető, hogy néhány év múlva ebben a tekintetben is változások lesznek.

Természetesen, ha borokról beszélünk, egy északi ország soha nem veheti fel a versenyt az olyan bortermelő nemzetekkel, mint például Franciaország vagy Olaszország, de elképzelhető, hogy néhány év múlva piacra kerülnek jó minőségű borok a területről.

Ha szeretnénk akár csak néhány napot egy igazán szép városban tölteni, akkor Bécs ideális választás lehet. A vonatút nagyjából 2,5 óra Budapestről, de busszal vagy autóval is hasonló idő alatt teljesíthetjük a távot. Az osztrák főváros történelmi épületeivel, hangulatával méltán vívta ki magának a népszerűséget. Bécs egynapos kiruccanáshoz is ideális, habár ilyen rövid idő alatt képtelenség alaposan felfedezni. 

Számos híres étel, ital és sütemény köthető az osztrákokhoz. A gasztronómia kedvelői rengeteg étterem, kávézó és cukrászda közül válogathatnak. Egy ismerősömnek korábban említettem, hogy másodmagammal tervezek Bécsben egy rövidebb látogatást, ő ajánlotta a Figlmüller nevű éttermet. Elmondása szerint itt ette a legjobb bécsi szeletet. A bécsi szelet hallatán felcsillant a szemem, nagyon szeretem és rögtön kedvet kaptam én is hozzá. Gondoltam, utánajárok, hogy nekem is ennyire ízlene-e. A helyről korábban még nem hallottam, így az interneten néztem kicsit jobban utána. Először a honlapjukat kerestem fel, de több vlogot és véleményt is találtam róluk, tehát egyértelműen népszerű a turisták körében. Az étterem a Wollzeile 5, 1010 Wien címen található. Szerencsére nagyon központi részén van a városnak, közel a bevásárlóutcákhoz és a fontosabb nevezetességekhez. Egy kellemes, belvárosi séta közben könnyedén megejthetünk egy kitérőt egy jó bécsi szelet reményében.

Amit rögtön szeretnék kihangsúlyozni, hogy 3 héttel előre foglaltam, és így is alig volt már hely az adott napra. Magát a foglalást nagyon könnyen megtehetjük a honlapjukon keresztül. Természetesen foglalás nélkül is van lehetőség ide betérni, de hosszú várakozási időre kell számítani. Miközben ebédeltünk, hatalmas sor várakozott az ajtó előtt. Érkezésünkkor jeleztük, hogy foglalásunk van és már rögtön vezettek is minket az asztalunkhoz. A felszolgálók nagyon profik és kedvesek. Ottlétünkkor látszott, hogy egy összeszokott csapat dolgozik a vendégtérben. A pincérek nagyon udvarias hangnemben kommunikálnak, ugyanakkor én éreztem egy kis távolságtartást részükről, de ez betudható a hatalmas pörgésnek is. Nincs idejük sokat időzni egy-egy asztalnál, mert a vendégek folyamatosan cserélődnek.

Az étlapon nincs nagy választék, de ahogy körbenéztem az étteremben, kivétel nélkül minden vendég előtt a híres bécsi szeletet láttam, ezért azt gondolom, hogy fölösleges is lenne túl sok lehetőséget felvenni a kínálatba, az ide betérő turisták egyértelműen ezt az ikonikus fogást keresik. Az itallapon a hagyományos üdítők helyett az étterem saját pincészetében készült szőlőlevet kérhetjük. Ha alkoholos italt szeretnénk, akkor szintúgy a Figlmüller pincészetében készült borokat kóstolhatjuk. Sör nincs a kínálatban, ami először meglepett minket, de utólag én úgy látom, hogy nem is igazán baj. Maga a hely tényleg a bécsi szeletről szól, nem szeretnének sörözőt csinálni ebből az étteremből. Elég ritkán iszom szőlőlevet, de amit itt kóstoltam, az nagyon finom volt. Érezhetően házi készítésű, nem az a túlságosan édes, cukrozott verzió.

A borokat nem kóstoltuk meg. Annak ellenére, hogy a húst vékonyra klopfolták, hatalmas adagot kaptunk. A bécsi szelet szó szerint lelógott a tányérról. Külön szeretném kiemelni a krumplisalátát, amit tökmagolajjal és  madársalátával tettek még frissebbé és ízletesebbé. Az ételről és az italról is nagyon pozitívan tudok nyilatkozni. A várakozási idő sem hosszú, a rendelésünk felvétele után hamar kihoztak mindent, habár ez az ételek jellege és elkészítési technológiájuk miatt nem meglepő. 

Az étterem berendezése, a bútorok és a dekoráció is igazi osztrák hangulatot keltenek a vendégben. Nekem nagyon tetszik a hely koncepciója, bátran merem tematikus étteremnek nevezni. Ha valaki Bécsben jár, én örömmel ajánlom, hogy tegyen látogatást itt. Attól biztosan nem kell félni, hogy éhesen távozunk innen. Külön tetszik, hogy a város központi, frekventált részén található, mégis egy kicsit eldugott helyen. Maga az étterem nem nagy, én kicsit nagyobb térre és több asztalra számítottam. Hogy a szlogennek megfelelően tényleg ez-e Bécs legjobb Wiener Schnitzele, azt nem tudom... az viszont biztos, hogy nagyon finom volt. Ha legközelebb Bécsben járok és lesz rá lehetőségem, ismét be fogok térni ide.

Olaszország gasztronómiája nagyon sokszínű, régiónként igen változatos. A jobbnál jobb ételek mellett a borkínálat is fantasztikus. Az ország területén több világhírű borrégiót is ismerhetünk. A borkedvelők a fehértől a vörösig, az édestől a szárazig minden létező kategóriát megtalálhatnak, bátran válogathatnak ízlésük és pénztárcájuk szerint.

A borpiac meghatározó országai általában jól áttekinthető, könnyen érthető jelölésekkel látják el a borok címkéit. Segítségükkel könnyebben tudjuk kiválasztani az ételünkhöz és ízlésünkhöz leginkább passzoló bort.

Nézzük most meg, hogy működik ez az olaszoknál:

Hivatalosan 4 fő borkategóriát különböztetnek meg.

Vino da Tavola (VdT)-  A legalacsonyabb borkategória. Ebben az esetben nem beszélhetünk földrajzi eredetmegjelölésről. Nem lehetetlen jó borokat találni ebben a kategóriában, viszont ezeket a borokat ritkán exportálják, mert a nemzetközi piacon nem feltétlenül állnák meg a helyüket.

Indicazione Geografica Tipica (IGT)- Ilyen jelölés esetén a címkén feltüntetik, hogy a bor az ország mely régiójából származik. Ugyanakkor ebben a kategóriában az italnak még nem kell olyan szigorú szabályrendszernek megfelelnie.

Denominazione di Origine Controllata (DOC)- Itt már egy magasabb borkategóriáról van szó. Szigorú szabályok alapján, meghatározott helyszínen kell a szőlőt termelni, pontos előírások szerint kell a bort előállítani, a palackozás is az adott területen történik. Olaszországban több mint 300 ilyen bort találhatunk.

Denominazione di Origine Controllata e Garantita (DOCG)- A legmagasabb kategória. Nagyon szigorú állami szabályozás alapján zajlik ezeknek a boroknak a készítése. Összesen 74 DOCG minősítésű bort találhatunk a piacon. Ebben a kategóriában sok Piemonti és Toszkán bor szerepel.

Az, hogy ki milyen borokat kedvel, természetesen egyéni dolog. Ezek a kategóriák segítenek nekünk, hogy eligazodjunk az olasz borok világában, de nem feltétlenül csak a bor besorolása számít. Az egyéni ízlés, az étel, a helyszín és az alkalom is befolyásolhatja, hogy milyen bor lehet megfelelő számunkra. Habár kétségtelen, hogy egy magas minőségű olasz bor garantáltan megállja a helyét a vacsoraasztalon, lehetséges, hogy egy alacsonyabb kategóriában felfedezünk egy számunkra megfelelő bort.

Az ország földrajzi sokszínűsége miatt a borok nagyon változatosak. Régiónként, borvidékenként eltérő tulajdonságokat mutatnak. Az északi és a déli országrészben egyaránt magas minőségű borkészítés zajlik. Az olasz borszőlőfajták sajátos karaktert kölcsönöznek az elkészült italoknak. 

Kevés olyan emberrel találkoztam, aki ne szeretne utazni. Habár már augusztus vége felé járunk, biztosan akadnak olyanok, akik még nyaralás előtt állnak, esetleg csak hetekkel később kelnek útra. Én személy szerint kimondottan szeretek szezonon kívül is felkeresni egy-két turistahelyet. Ennek nagy előnye, hogy az árak ilyenkor alacsonyabbak, ráadásul még tömegre sem kell számítani akár a fontosabb és híresebb attrakciók esetében sem. 

Az utazás megszervezése, a bőröndünk vagy hátizsákunk bepakolása éppen olyan fontos, mint a desztinációban eltöltött idő. Időponttól és helyszíntől függetlenül az utazás meghatározó eleme a jól összeállított csomag. Természetesen mindenkivel előfordul, hogy kifelejt néhány fontos dolgot, ilyen velem is megtörtént már, nem is egyszer. Éppen ezért már igyekszem jobban figyelni arra, hogy minden általam elengedhetetlennek vélt dolgot tartalmazzon a poggyászom. 

Gyógyszerek, fájdalomcsillapító, kézfertőtlenítő

Fejfájás, fogfájás, megfázás, menstruációs fájdalom.. Csak néhányat említettem az esetleges kellemetlenségek közül, amik sajnos bármikor előfordulhatnak, és lehet, hogy utazás alkalmával sem kímélnek meg minket. Az egészség és a higiénia alapvető feltételei annak, hogy jól érezzük magunkat, bárhol is vagyunk a világban. A repülőtereken, busz pályaudvarokon, vasútállomásokon rengeteg ember megfordul, így az ilyen helyeken kiemelten fontos, hogy használjunk kézfertőtlenítőt. 

Esőkabát, esernyő, zárt cipő, meleg ruházat (még nyáron is)

Saját tapasztalatom, hogy még nyáron, a legnagyobb kánikulában is érdemes olyan ruhadarabokat is magunkkal vinni, amiket inkább ősszel vagy télen hordanánk. Senkinek nincs ráhatása az időjárásra, bármikor bekövetkezhet hirtelen lehűlés, eső, hideg szél. Jobb tehát felkészülni ilyen helyzetekre is.

Manikűr készlet, kis varródoboz

Két nagyon praktikus dolog, amit érdemes a csomagunkba tenni. Bármikor elszakadhat a legkényelmesebb nadrágunk, leszakadhat egy gomb a kabátunkról, vagy betörhet a körmünk. Ha berakjuk ezeket is a táskánkba, nem érhet minket ilyen kellemetlen meglepetés. A kényelem az utazás, városnézés alkalmával elengedhetetlen.

Power bank, fülhallgató

A technika és az internet mára már az életünk fontos részévé váltak. A telefonunkra mindig szükségünk van, így fel kell készülnünk olyan helyzetekre is, amikor esetleg nincs lehetőség arra, hogy feltöltsük. Ilyenkor nagyon hasznos, ha lapul a táskánkban egy power bank. Ha esetleg késik a járatunk, sokat kell valahol várakozni, vagy nem tudunk aludni a hotelszobánkban, nagyon jó szolgálatot tesz egy fülhallgató. Zenét, rádiót, hangoskönyvet hallgatva lehet, hogy hamarabb álomba szenderülünk, várakozás esetén könnyebben eltelik az idő. 

Tisztálkodási szerek, fényvédő krém, napszemüveg

A tisztálkodási szerek olyan dolgok, amiket könnyedén megvásárolhatunk akár az utazás helyszínén is. Azonban a jól bevált márkák és termékek nem biztos, hogy olyan könnyedén elérhetőek bizonyos helyeken. A drogériákban sok termék megvásárolható kis kiszerelésben is, ezeket érdemes tehát magunkkal vinnünk az utazásra. A nap ellen is szükséges védekezni napszemüveggel és krémmel. Még városnézéskor is érdemes ügyelni a megfelelő védelemre, hiszen egy leégés nagyon kellemetlen és fájdalmas tud lenni, ami akár az egész nyaralásunkat tönkreteheti. Ha mediterrán országba látogatunk, akkor egy fehér kalap is jól jöhet.

                                     .......a lista természetesen mindenkinek kicsit más :)

Nyilván mindenkinek akad rengeteg egyéb fontos dolog, amit feltétlenül szeretne magával vinni a nyaralásra, utazásra. Sok dologtól függ, hogy miket lehet érdemes bepakolni. Örömmel venném, ha megosztanátok velem, hogy számotokra mi elengedhetetlen eleme a csomagotoknak. :)

Ezidáig még nem sikerült eljutnom Finnországba, de a finn barátaim már többször meglátogattak Budapesten. Néhány éve nyelvtanfolyamra is jártam, ahol természetesen az ételekről is szó esett, hiszen egy ország kultúrájának a gasztronómia is szerves része. Összegyűjtöttem 5 olyan ételt, ami valamilyen okból kifolyólag nagyon érdekes és bizonyos értelemben furcsa számomra.

1. Mämmi

Talán az egyik legtradicionálisabb desszert. Rozslisztből és rozsmalátából vízzel felfőzött puding. Az eredeti receptben nincsen semmiféle fűszer, csupán egy kis só. Ma már természetesen sok verzió létezik. Gyakran adnak hozzá fahéjat, kakaóport, esetleg reszelt narancshéjat vagy olajos magvakat. A kinézete elég bizarr. Tejtermékekkel és joghurttal fogyasztják. A Húsvéti ünnepi asztal elmaradhatatlan étele.

2. Viili

A híres finn aludttej. Rengeteg videó kering az interneten, ahol vloggerek tesztelik ezt azt ételt. Az állaga nagyon nyúlós, szinte mint a rágógumi. Más mint a nálunk kapható aludttej vagy kefír. Számomra kevésbé meghökkentő, mint a mämmi, de mindenképpen furcsa. Azonban nagyon szívesen megkóstolnám. Nálunk sajnos nem lehet kapni, esetleg online tudunk rendelni. Kimondottan finn termék, így megvásárlására a Skandináv-félszigeten van lehetőségünk.

3. Kalakakku

A "kalakakku" szó szerinti jelentése haltorta. Tavasszal és nyáron előszeretettel készítik ezt az ételt. A recept füstölt lazacot, tejszínt, sajtkrémet, rozsos morzsát tartalmaz. Furcsasága ellenére azt gondolom, hogy a magyar ízléshez viszonylag közel áll. Baráti összejövetelek alkalmával bármikor megállja a helyét. Személy szerint leginkább előételként tudnám elképzelni.

4. Salmiakki

A salmiakki egy nagyon megosztó finn cukorka. Édesgyökér kivonatot tartalmaz, a legtöbb változatának  kissé sós íze van. A legsósabb, legintenzívebb ízű az "apteekin salmiakki", azaz a gyógyszertári salmiakki. Kis, rombusz alakú, igen sós cukorka. Volt szerencsém több változatát is megkóstolni és ez lett a személyes kedvencem. Enyhébb, kissé édeskés ízű verziók is elérhetőek, ilyen például a "salmiakki ruutu"

5. Lohikeitto, a finn lazacleves

Először is megragadnám az alkalmat egy kis nyelvtanulásra. A "lohikeitto"  segítségével két új szót is elsajátíthatunk. A "lohi" jelentése finnül a lazac, a "keitto" pedig leves. A mi halászlevünktől merőben eltérő, de nagyon finom. Magyarként esetleg furcsa lehet, hogy nem a megszokott, erősen pirospaprikás változatot kóstoljuk, de nekem kimondottan ízlett, mikor először készítettem. A receptben lazac, krumpli, répa, újhagyma, kapor, tejszín, hal alaplé és citrom is szerepel.

Ennek a finom levesnek szeretném megosztani a receptjét veletek:

Hozzávalók:

500 g lazac

1 ek vaj

3-4 nagyobb darab krumpli

1 póréhagyma

3-4 db sárgarépa

1,5 l hal alaplé

2 dl tejszín

egy csokor friss kapor

só, bors ízlés szerint

citromlé ízlés szerint

Első lépésként a zöldségeket megmossuk, meghámozzuk. A póréhagymát karikára, a répát és a krumplit kockára vágjuk. A felaprított zöldségeket forró vajon lepirítjuk, majd felöntjük az alaplével. Sózzuk, borsozzuk. Ha a zöldségek majdnem megpuhultak, beletesszük a felkockázott lazacot. Nagyjából 15 perc alatt összefőzzük. A tejszín hozzáadásánál érdemes magát a tejszínt egy külön tálba önteni és hozzáadni 1 merőkanálnyi levet a készülő levesünkből. Így megakadályozzuk, hogy a tejszín kicsapódjon a forró levesben. A kaprot megmossuk, felaprítjuk és a leveshez adjuk, majd citromlevet is öntünk bele.

Korábbi bejegyzéseimben is előfordult már érintőlegesen ez a téma. Az amúgy is nehéz és kacifántos finn nyelvet tovább bonyolítja, hogy erősen elkülönül az irodalmi és a beszélt nyelv. A palettát természetesen a dialektusok még tovább színesítik.

A tankönyvek leginkább az irodalmi finnt tanítják, azaz a "kirjakieli"-t, amire természetesen szükségünk van és az alapok lefektetéséhez elengedhetetlen. Ha már rendelkezünk egy alap szókinccsel, akkor viszont érdemes kicsit belemerülni a beszélt nyelvbe. Ha elfogadtok egy tanácsot: ezt mindenképp akkor kezdjétek el, ha már magabiztosan mennek az alap dolgok, a nyelvtan és a mondatszerkezetek. Ezzel elkerülhető, hogy összezavarjon titeket. Az interneten sok segédanyagot találhatunk ehhez, de sokszor a tankönyvek is kitérnek a puhekielire. Minden nyelvre igaz valamelyest, hogy ma már elmosódottak a határok a beszélt és az irodalmi nyelv között. Sokat átemelt egyik a másikból, ráadásul már a szlengszavakat is egyre gyakrabban és bátrabban használják az emberek akár a médiában is. A "puhekieli" mellett még találkozhatunk a "murre" kifejezéssel, ami a helyi dialektusokra vonatkozik. A finnben sokkal inkább elkülönülnek az egyes dialektusok, mint a magyarban. Rengeteg kifejezést még egy odautazó finn sem ért egyes régiókban.  A fővárosban, Helsinkiben is egy külön dialektust használnak, amit a finnek "stadin slangi"-nek neveznek.

Nekem az első tapasztalatom a puhekielivel egyszerre volt csodálatos és rémisztő. Én személy szerint a Suomen Mestari tankönyvből sajátítottam el az alapokat. Az első kötet végén pedig sor került egy kis kitekintőre a finn beszélt nyelvvel kapcsolatban. Sok gyakran előforduló kifejezés és szó rövidebb alakot kap, továbbá a beszélt nyelvben az alapkifejezések is másként hangzanak. 

Nem tudnám eldönteni, hogy melyiket fontosabb megtanulni. Egy magabiztos nyelvtudáshoz mindkettő elengedhetetlen.

Nézzünk néhány példát:

Ha azt szeretnénk mondani, hogy az "Én nevem Jukka", ez kirjakieli esetén "Minä olen Jukka", puhekieli esetén viszont "Mää on Jukka". 

A személyes névmások rövid alakot kapnak a beszélt nyelvben, tehát a "minä" beszélt nyelvben "mä", a "sinä" pedig "sä".

A jövevényszavak esetén is megfigyelhetőek érdekességek, a hotdog szót például egy finn "hodari"-nak mondaná.

A hatalmas területű Oroszországban több kisebb-nagyobb autonóm körzet és köztársaság is van. Az Urál-hegységen túli, ázsiai területeken fellelhetőek legközelebbi nyelvrokonaink, a hantik és a manysik. Nekik 1930. decembere óta saját autonóm körzetük van, őseik az Ob folyó partjai mentén telepedtek le és a leszármazottak a mai napig itt élnek. Az itt élők hűen őrzik a régi finnugor kultúrát és a nyelvet. Sajnos ezen nyelvek anyanyelvi beszélőinek száma folyamatosan csökken. Emiatt veszélyeztetett nyelvvé nyilvánították őket. A körzet területén a népesség nagyjából 80%-a orosz, a maradék 20% hanti vagy manysi.

Ez a terület tovább színesíti Szibéria kulturális palettáját. A hagyományőrző ünnepek és rendezvények a helyiek számára nagyon fontosak az identitás és a hovatartozás megőrzéséhez. Az egyik legjelentősebb eseményük a Medveünnep. Ez alapvetően pogány gyökerekkel rendelkező szertartás. Fontos megemlíteni, hogy a hantik és a manysik a medvét szentként tisztelik. A hitük szerint a medve Numi-Tórem isten fia, akit apja engedett a földre, de meghagyta neki, hogy ott jól viselkedjen. A fiú nem fogadta meg apja szavát, gyakran bántotta és zavarta az embereket. Az isteni származása miatt a medvét nem lehetne bántani, viszont sokszor jelent veszélyt az emberekre nézve. A leölt medvét szükséges kiengesztelni, hogy újjászületése után  ne állhasson bosszút a vadászokon. Ezt a célt szolgálja a medveünnep. Dalokkal, táncokkal kedveskednek a leölt állat előtt, hogy kiengeszteljék. A Szovjetunió idején ezt a szertartást hivatalosan nem tarthatták meg, így az emberek titokban végezték.

A mai korban ez az ünnep eléggé megosztó lehet az emberek számára. Hogy lesz-e ebből valaha hatalmas turisztikai látványosság? Véleményem szerint nem. A sokak számára ismeretlen vidék, ahol a hantik és a manysik élnek, rengeteg érdekességet és különlegességet rejt, azonban korántsem egyszerű ide eljutni. Az útviszonyok, a hatalmas távolság, a zord időjárás nehezíti a közlekedést. Csak kevesek kiváltsága erre a helyre eljutni. Magyarországról leginkább néprajzkutatók, történészek, nyelvészek utaztak erre a földre. Az ide látogatók nem számíthatnak a sok helyen megszokott turisztikai infrastruktúrára. Külföldről közvetlen repülő vagy vasútjárattal nem lehet ide elutazni. Nagyvárosokból hosszú idő alatt, akár több átszállással tudunk eljutni nyelvrokonaink földjére. Sem hatalmas hotelek, sem bevásárlóutcák nem fognak várni minket. Egy sokkal autentikusabb, sajátságos környezetet kell elképzelni. Hogy szeretnék-e ide elutazni? A válaszom egyértelműen igen. Ezek a népek hagyományaikban megőrizték az ősi kultúrájukat, így egy számomra is közelinek érzett ám mégis oly távoli világot ismerhetnék meg. 

Nem, nem egy híres műalkotásról lesz szó ebben a bejegyzésben, hanem az én festményemről. Maga a történet már nagyjából két éves. Soha nem gondoltam volna, hogy erről egyszer írni fogok, vagy megosztom valakivel. Most mégis úgy érzem, hogy kikívánkozik belőlem.

Azt már talán többen tudjátok, hogy sok külföldi barátom van, akik által nagyon sok érdekességet tudtam meg a világról. Nagyon hálás vagyok, hogy ennyi érdekes és értékes embert megismerhettem. Leginkább Európában kerestem barátokat, ismerősöket, hiszen sokkal könnyebb a kapcsolattartás vagy akár a találkozás. Egy levelezőtárs kereső oldalon regisztráltam még 2-3 éve. Általában a nyelvtudásomnak megfelelően próbáltam barátokat, levelezőtársakat keresni. Az említett honlapnak volt egy olyan funkciója, hogy a legutoljára bejelentkezett tagokat listázta, amit néha én is használtam. Ekkor megakadt a szemem egy nagyon vicces profilképen. Egy nagyon vékony, kócos fiú egyszerre két fakanállal kevergette a baracklekvárt a tűzhelynél, közben oldalra nézett és vigyorgott a kamerába. Szeretem az ilyen őszinte képeket, ezért úgy döntöttem, hogy írok neki. Akkor néztem meg, hogy ő Chilében él. Ekkor kicsit elgondolkodtam. Chile... én nem tudok spanyolul, habár szívesen megtanulnék. Természetesen azóta is a bakancslistámon van ez a nyelv (mint ahogy sok más is). Chiléről nem sokat tudtam, talán csak annyit, hogy Dél-Amerikában van, nagyon hosszú a tengerpartja és spanyolul beszélnek. Természetesen ma már ennél sokkal többet tudok erről a gyönyörű országról. Őszintén remélem, hogy egyszer eljutok oda és a saját szememmel láthatom azokat a csodálatos helyeket, amikről a levelezőtársam mesélt nekem. Személyében egy nagyon barátságos, nyitott és roppant intelligens embert ismertem meg. Néhány évvel fiatalabb nálam, de ennek ellenére úgy érzem, hogy én vagyok az, aki rengeteget tanultam tőle. 

Azt hiszem, arrafelé az emberek sokkal barátságosabbak és nyitottabbak. Én nagyon élvezem, hogy van olyan hely a világon, ahol ilyen emberek élnek. Néha előfordul, hogy kívülállónak érzem magam itthon, ami miatt túl könnyen barátkozom és túl könnyen megnyílok másoknak. Viszont néhány hónapnyi levelezés után nagyon meglepődtem, amikor egyszer csak megkérdezte, hogy megadnám-e a címem neki. Először meg is lepődtem miért van szüksége az én címemre a világ másik felén, az egyenlítő másik oldalán. Aztán kiderült, hogy ajándékot szeretne nekem küldeni. Nagyon meghatott, mert ezt előtte egyik külföldi ismerősöm, barátom se ajánlotta fel még. Néhány héttel később az ajándék megérkezett. Egy gyönyörű rózsakvarc nyaklánc és egy szép díszes papíron egy idézet a Vuk című magyar meséből. Igen, megismertettem vele néhány magyar dolgot és a Vuk lett a kedvenc magyar meséje.

Ezek után nem volt kérdés, hogy én is valami személyes dolgot szeretnék neki küldeni. Valamit, ami én vagyok. Azok a dolgok, amiket magunkból adunk mindennél értékesebbek. Az idő, az odafigyelés, vagy valami, amit saját kezűleg készítünk, vagy szépen megtervezünk. Pont mint egy ilyen kedves idézet egy olyan meséből, amit én mutattam neki. Szeretek festeni, ezért festettem egy képet. Egy fát, színes levelekkel. Nem tudom, hogy miért ezt festettem, de egészen biztos voltam benne, hogy ezt szeretném ajándékba adni. Tettem mellé egy magyar recepteskönyvet és egy képeslapot is.

Az ajándékokat szépen becsomagoltam, jól körbetekertem mindenféle papírral és buborékfóliával, hogy lehetőleg ne sérüljön meg semmi. Tudtam, hogy ők most nagyon hosszú útra indulnak. Hogy, hogy nem, a csomag, amilyen gyorsan elhagyta az országot, olyan hosszú időre köddé vált. Természetesen kaptam a postán egy kódot, amivel végig követhetem az ajándékom útját, de a nyomkövetés hónapokig nem mutatott semmi új információt azóta, hogy elhagyta az országot. Hónapok teltek el és én már teljesen letettem arról, hogy a csomag célba ér. Több mint 5 hónap telt el, már majdnem el is feledkeztem róla. Aztán egyszer munka közben megrezzent a telefonom. Chilei barátom képüzenetet küldött. A képen az én csomagom volt, ami célba ért.

Nagyon megörültem neki. Furcsa volt belegondolni, hogy az a kép, amit én festettem, az most a világ másik felén van. Nem tudom merre járt a csomag az 5 hónap alatt, hogy hány kézen ment át. A postai dolgozók nem is tudhatták, hogy ez a viszonylag kicsi, értéktelennek tűnő csomag milyen fontos is azoknak a személyeknek, akik a címzésen szerepelnek. Egy festmény egy baráttól, egy recepteskönyv és egy képeslap. 

Ez a kis színes fa ma is egy Chilei szoba falát díszíti.