Ha szeretnénk akár csak néhány napot egy igazán szép városban tölteni, akkor Bécs ideális választás lehet. A vonatút nagyjából 2,5 óra Budapestről, de busszal vagy autóval is hasonló idő alatt teljesíthetjük a távot. Az osztrák főváros történelmi épületeivel, hangulatával méltán vívta ki magának a népszerűséget. Bécs egynapos kiruccanáshoz is ideális, habár ilyen rövid idő alatt képtelenség alaposan felfedezni. 

Számos híres étel, ital és sütemény köthető az osztrákokhoz. A gasztronómia kedvelői rengeteg étterem, kávézó és cukrászda közül válogathatnak. Egy ismerősömnek korábban említettem, hogy másodmagammal tervezek Bécsben egy rövidebb látogatást, ő ajánlotta a Figlmüller nevű éttermet. Elmondása szerint itt ette a legjobb bécsi szeletet. A bécsi szelet hallatán felcsillant a szemem, nagyon szeretem és rögtön kedvet kaptam én is hozzá. Gondoltam, utánajárok, hogy nekem is ennyire ízlene-e. A helyről korábban még nem hallottam, így az interneten néztem kicsit jobban utána. Először a honlapjukat kerestem fel, de több vlogot és véleményt is találtam róluk, tehát egyértelműen népszerű a turisták körében. Az étterem a Wollzeile 5, 1010 Wien címen található. Szerencsére nagyon központi részén van a városnak, közel a bevásárlóutcákhoz és a fontosabb nevezetességekhez. Egy kellemes, belvárosi séta közben könnyedén megejthetünk egy kitérőt egy jó bécsi szelet reményében.

Amit rögtön szeretnék kihangsúlyozni, hogy 3 héttel előre foglaltam, és így is alig volt már hely az adott napra. Magát a foglalást nagyon könnyen megtehetjük a honlapjukon keresztül. Természetesen foglalás nélkül is van lehetőség ide betérni, de hosszú várakozási időre kell számítani. Miközben ebédeltünk, hatalmas sor várakozott az ajtó előtt. Érkezésünkkor jeleztük, hogy foglalásunk van és már rögtön vezettek is minket az asztalunkhoz. A felszolgálók nagyon profik és kedvesek. Ottlétünkkor látszott, hogy egy összeszokott csapat dolgozik a vendégtérben. A pincérek nagyon udvarias hangnemben kommunikálnak, ugyanakkor én éreztem egy kis távolságtartást részükről, de ez betudható a hatalmas pörgésnek is. Nincs idejük sokat időzni egy-egy asztalnál, mert a vendégek folyamatosan cserélődnek.

Az étlapon nincs nagy választék, de ahogy körbenéztem az étteremben, kivétel nélkül minden vendég előtt a híres bécsi szeletet láttam, ezért azt gondolom, hogy fölösleges is lenne túl sok lehetőséget felvenni a kínálatba, az ide betérő turisták egyértelműen ezt az ikonikus fogást keresik. Az itallapon a hagyományos üdítők helyett az étterem saját pincészetében készült szőlőlevet kérhetjük. Ha alkoholos italt szeretnénk, akkor szintúgy a Figlmüller pincészetében készült borokat kóstolhatjuk. Sör nincs a kínálatban, ami először meglepett minket, de utólag én úgy látom, hogy nem is igazán baj. Maga a hely tényleg a bécsi szeletről szól, nem szeretnének sörözőt csinálni ebből az étteremből. Elég ritkán iszom szőlőlevet, de amit itt kóstoltam, az nagyon finom volt. Érezhetően házi készítésű, nem az a túlságosan édes, cukrozott verzió.

A borokat nem kóstoltuk meg. Annak ellenére, hogy a húst vékonyra klopfolták, hatalmas adagot kaptunk. A bécsi szelet szó szerint lelógott a tányérról. Külön szeretném kiemelni a krumplisalátát, amit tökmagolajjal és  madársalátával tettek még frissebbé és ízletesebbé. Az ételről és az italról is nagyon pozitívan tudok nyilatkozni. A várakozási idő sem hosszú, a rendelésünk felvétele után hamar kihoztak mindent, habár ez az ételek jellege és elkészítési technológiájuk miatt nem meglepő. 

Az étterem berendezése, a bútorok és a dekoráció is igazi osztrák hangulatot keltenek a vendégben. Nekem nagyon tetszik a hely koncepciója, bátran merem tematikus étteremnek nevezni. Ha valaki Bécsben jár, én örömmel ajánlom, hogy tegyen látogatást itt. Attól biztosan nem kell félni, hogy éhesen távozunk innen. Külön tetszik, hogy a város központi, frekventált részén található, mégis egy kicsit eldugott helyen. Maga az étterem nem nagy, én kicsit nagyobb térre és több asztalra számítottam. Hogy a szlogennek megfelelően tényleg ez-e Bécs legjobb Wiener Schnitzele, azt nem tudom... az viszont biztos, hogy nagyon finom volt. Ha legközelebb Bécsben járok és lesz rá lehetőségem, ismét be fogok térni ide.

Olaszország gasztronómiája nagyon sokszínű, régiónként igen változatos. A jobbnál jobb ételek mellett a borkínálat is fantasztikus. Az ország területén több világhírű borrégiót is ismerhetünk. A borkedvelők a fehértől a vörösig, az édestől a szárazig minden létező kategóriát megtalálhatnak, bátran válogathatnak ízlésük és pénztárcájuk szerint.

A borpiac meghatározó országai általában jól áttekinthető, könnyen érthető jelölésekkel látják el a borok címkéit. Segítségükkel könnyebben tudjuk kiválasztani az ételünkhöz és ízlésünkhöz leginkább passzoló bort.

Nézzük most meg, hogy működik ez az olaszoknál:

Hivatalosan 4 fő borkategóriát különböztetnek meg.

Vino da Tavola (VdT)-  A legalacsonyabb borkategória. Ebben az esetben nem beszélhetünk földrajzi eredetmegjelölésről. Nem lehetetlen jó borokat találni ebben a kategóriában, viszont ezeket a borokat ritkán exportálják, mert a nemzetközi piacon nem feltétlenül állnák meg a helyüket.

Indicazione Geografica Tipica (IGT)- Ilyen jelölés esetén a címkén feltüntetik, hogy a bor az ország mely régiójából származik. Ugyanakkor ebben a kategóriában az italnak még nem kell olyan szigorú szabályrendszernek megfelelnie.

Denominazione di Origine Controllata (DOC)- Itt már egy magasabb borkategóriáról van szó. Szigorú szabályok alapján, meghatározott helyszínen kell a szőlőt termelni, pontos előírások szerint kell a bort előállítani, a palackozás is az adott területen történik. Olaszországban több mint 300 ilyen bort találhatunk.

Denominazione di Origine Controllata e Garantita (DOCG)- A legmagasabb kategória. Nagyon szigorú állami szabályozás alapján zajlik ezeknek a boroknak a készítése. Összesen 74 DOCG minősítésű bort találhatunk a piacon. Ebben a kategóriában sok Piemonti és Toszkán bor szerepel.

Az, hogy ki milyen borokat kedvel, természetesen egyéni dolog. Ezek a kategóriák segítenek nekünk, hogy eligazodjunk az olasz borok világában, de nem feltétlenül csak a bor besorolása számít. Az egyéni ízlés, az étel, a helyszín és az alkalom is befolyásolhatja, hogy milyen bor lehet megfelelő számunkra. Habár kétségtelen, hogy egy magas minőségű olasz bor garantáltan megállja a helyét a vacsoraasztalon, lehetséges, hogy egy alacsonyabb kategóriában felfedezünk egy számunkra megfelelő bort.

Az ország földrajzi sokszínűsége miatt a borok nagyon változatosak. Régiónként, borvidékenként eltérő tulajdonságokat mutatnak. Az északi és a déli országrészben egyaránt magas minőségű borkészítés zajlik. Az olasz borszőlőfajták sajátos karaktert kölcsönöznek az elkészült italoknak. 

Kevés olyan emberrel találkoztam, aki ne szeretne utazni. Habár már augusztus vége felé járunk, biztosan akadnak olyanok, akik még nyaralás előtt állnak, esetleg csak hetekkel később kelnek útra. Én személy szerint kimondottan szeretek szezonon kívül is felkeresni egy-két turistahelyet. Ennek nagy előnye, hogy az árak ilyenkor alacsonyabbak, ráadásul még tömegre sem kell számítani akár a fontosabb és híresebb attrakciók esetében sem. 

Az utazás megszervezése, a bőröndünk vagy hátizsákunk bepakolása éppen olyan fontos, mint a desztinációban eltöltött idő. Időponttól és helyszíntől függetlenül az utazás meghatározó eleme a jól összeállított csomag. Természetesen mindenkivel előfordul, hogy kifelejt néhány fontos dolgot, ilyen velem is megtörtént már, nem is egyszer. Éppen ezért már igyekszem jobban figyelni arra, hogy minden általam elengedhetetlennek vélt dolgot tartalmazzon a poggyászom. 

Gyógyszerek, fájdalomcsillapító, kézfertőtlenítő

Fejfájás, fogfájás, megfázás, menstruációs fájdalom.. Csak néhányat említettem az esetleges kellemetlenségek közül, amik sajnos bármikor előfordulhatnak, és lehet, hogy utazás alkalmával sem kímélnek meg minket. Az egészség és a higiénia alapvető feltételei annak, hogy jól érezzük magunkat, bárhol is vagyunk a világban. A repülőtereken, busz pályaudvarokon, vasútállomásokon rengeteg ember megfordul, így az ilyen helyeken kiemelten fontos, hogy használjunk kézfertőtlenítőt. 

Esőkabát, esernyő, zárt cipő, meleg ruházat (még nyáron is)

Saját tapasztalatom, hogy még nyáron, a legnagyobb kánikulában is érdemes olyan ruhadarabokat is magunkkal vinni, amiket inkább ősszel vagy télen hordanánk. Senkinek nincs ráhatása az időjárásra, bármikor bekövetkezhet hirtelen lehűlés, eső, hideg szél. Jobb tehát felkészülni ilyen helyzetekre is.

Manikűr készlet, kis varródoboz

Két nagyon praktikus dolog, amit érdemes a csomagunkba tenni. Bármikor elszakadhat a legkényelmesebb nadrágunk, leszakadhat egy gomb a kabátunkról, vagy betörhet a körmünk. Ha berakjuk ezeket is a táskánkba, nem érhet minket ilyen kellemetlen meglepetés. A kényelem az utazás, városnézés alkalmával elengedhetetlen.

Power bank, fülhallgató

A technika és az internet mára már az életünk fontos részévé váltak. A telefonunkra mindig szükségünk van, így fel kell készülnünk olyan helyzetekre is, amikor esetleg nincs lehetőség arra, hogy feltöltsük. Ilyenkor nagyon hasznos, ha lapul a táskánkban egy power bank. Ha esetleg késik a járatunk, sokat kell valahol várakozni, vagy nem tudunk aludni a hotelszobánkban, nagyon jó szolgálatot tesz egy fülhallgató. Zenét, rádiót, hangoskönyvet hallgatva lehet, hogy hamarabb álomba szenderülünk, várakozás esetén könnyebben eltelik az idő. 

Tisztálkodási szerek, fényvédő krém, napszemüveg

A tisztálkodási szerek olyan dolgok, amiket könnyedén megvásárolhatunk akár az utazás helyszínén is. Azonban a jól bevált márkák és termékek nem biztos, hogy olyan könnyedén elérhetőek bizonyos helyeken. A drogériákban sok termék megvásárolható kis kiszerelésben is, ezeket érdemes tehát magunkkal vinnünk az utazásra. A nap ellen is szükséges védekezni napszemüveggel és krémmel. Még városnézéskor is érdemes ügyelni a megfelelő védelemre, hiszen egy leégés nagyon kellemetlen és fájdalmas tud lenni, ami akár az egész nyaralásunkat tönkreteheti. Ha mediterrán országba látogatunk, akkor egy fehér kalap is jól jöhet.

                                     .......a lista természetesen mindenkinek kicsit más :)

Nyilván mindenkinek akad rengeteg egyéb fontos dolog, amit feltétlenül szeretne magával vinni a nyaralásra, utazásra. Sok dologtól függ, hogy miket lehet érdemes bepakolni. Örömmel venném, ha megosztanátok velem, hogy számotokra mi elengedhetetlen eleme a csomagotoknak. :)

Ezidáig még nem sikerült eljutnom Finnországba, de a finn barátaim már többször meglátogattak Budapesten. Néhány éve nyelvtanfolyamra is jártam, ahol természetesen az ételekről is szó esett, hiszen egy ország kultúrájának a gasztronómia is szerves része. Összegyűjtöttem 5 olyan ételt, ami valamilyen okból kifolyólag nagyon érdekes és bizonyos értelemben furcsa számomra.

1. Mämmi

Talán az egyik legtradicionálisabb desszert. Rozslisztből és rozsmalátából vízzel felfőzött puding. Az eredeti receptben nincsen semmiféle fűszer, csupán egy kis só. Ma már természetesen sok verzió létezik. Gyakran adnak hozzá fahéjat, kakaóport, esetleg reszelt narancshéjat vagy olajos magvakat. A kinézete elég bizarr. Tejtermékekkel és joghurttal fogyasztják. A Húsvéti ünnepi asztal elmaradhatatlan étele.

2. Viili

A híres finn aludttej. Rengeteg videó kering az interneten, ahol vloggerek tesztelik ezt azt ételt. Az állaga nagyon nyúlós, szinte mint a rágógumi. Más mint a nálunk kapható aludttej vagy kefír. Számomra kevésbé meghökkentő, mint a mämmi, de mindenképpen furcsa. Azonban nagyon szívesen megkóstolnám. Nálunk sajnos nem lehet kapni, esetleg online tudunk rendelni. Kimondottan finn termék, így megvásárlására a Skandináv-félszigeten van lehetőségünk.

3. Kalakakku

A "kalakakku" szó szerinti jelentése haltorta. Tavasszal és nyáron előszeretettel készítik ezt az ételt. A recept füstölt lazacot, tejszínt, sajtkrémet, rozsos morzsát tartalmaz. Furcsasága ellenére azt gondolom, hogy a magyar ízléshez viszonylag közel áll. Baráti összejövetelek alkalmával bármikor megállja a helyét. Személy szerint leginkább előételként tudnám elképzelni.

4. Salmiakki

A salmiakki egy nagyon megosztó finn cukorka. Édesgyökér kivonatot tartalmaz, a legtöbb változatának  kissé sós íze van. A legsósabb, legintenzívebb ízű az "apteekin salmiakki", azaz a gyógyszertári salmiakki. Kis, rombusz alakú, igen sós cukorka. Volt szerencsém több változatát is megkóstolni és ez lett a személyes kedvencem. Enyhébb, kissé édeskés ízű verziók is elérhetőek, ilyen például a "salmiakki ruutu"

5. Lohikeitto, a finn lazacleves

Először is megragadnám az alkalmat egy kis nyelvtanulásra. A "lohikeitto"  segítségével két új szót is elsajátíthatunk. A "lohi" jelentése finnül a lazac, a "keitto" pedig leves. A mi halászlevünktől merőben eltérő, de nagyon finom. Magyarként esetleg furcsa lehet, hogy nem a megszokott, erősen pirospaprikás változatot kóstoljuk, de nekem kimondottan ízlett, mikor először készítettem. A receptben lazac, krumpli, répa, újhagyma, kapor, tejszín, hal alaplé és citrom is szerepel.

Ennek a finom levesnek szeretném megosztani a receptjét veletek:

Hozzávalók:

500 g lazac

1 ek vaj

3-4 nagyobb darab krumpli

1 póréhagyma

3-4 db sárgarépa

1,5 l hal alaplé

2 dl tejszín

egy csokor friss kapor

só, bors ízlés szerint

citromlé ízlés szerint

Első lépésként a zöldségeket megmossuk, meghámozzuk. A póréhagymát karikára, a répát és a krumplit kockára vágjuk. A felaprított zöldségeket forró vajon lepirítjuk, majd felöntjük az alaplével. Sózzuk, borsozzuk. Ha a zöldségek majdnem megpuhultak, beletesszük a felkockázott lazacot. Nagyjából 15 perc alatt összefőzzük. A tejszín hozzáadásánál érdemes magát a tejszínt egy külön tálba önteni és hozzáadni 1 merőkanálnyi levet a készülő levesünkből. Így megakadályozzuk, hogy a tejszín kicsapódjon a forró levesben. A kaprot megmossuk, felaprítjuk és a leveshez adjuk, majd citromlevet is öntünk bele.

Korábbi bejegyzéseimben is előfordult már érintőlegesen ez a téma. Az amúgy is nehéz és kacifántos finn nyelvet tovább bonyolítja, hogy erősen elkülönül az irodalmi és a beszélt nyelv. A palettát természetesen a dialektusok még tovább színesítik.

A tankönyvek leginkább az irodalmi finnt tanítják, azaz a "kirjakieli"-t, amire természetesen szükségünk van és az alapok lefektetéséhez elengedhetetlen. Ha már rendelkezünk egy alap szókinccsel, akkor viszont érdemes kicsit belemerülni a beszélt nyelvbe. Ha elfogadtok egy tanácsot: ezt mindenképp akkor kezdjétek el, ha már magabiztosan mennek az alap dolgok, a nyelvtan és a mondatszerkezetek. Ezzel elkerülhető, hogy összezavarjon titeket. Az interneten sok segédanyagot találhatunk ehhez, de sokszor a tankönyvek is kitérnek a puhekielire. Minden nyelvre igaz valamelyest, hogy ma már elmosódottak a határok a beszélt és az irodalmi nyelv között. Sokat átemelt egyik a másikból, ráadásul már a szlengszavakat is egyre gyakrabban és bátrabban használják az emberek akár a médiában is. A "puhekieli" mellett még találkozhatunk a "murre" kifejezéssel, ami a helyi dialektusokra vonatkozik. A finnben sokkal inkább elkülönülnek az egyes dialektusok, mint a magyarban. Rengeteg kifejezést még egy odautazó finn sem ért egyes régiókban.  A fővárosban, Helsinkiben is egy külön dialektust használnak, amit a finnek "stadin slangi"-nek neveznek.

Nekem az első tapasztalatom a puhekielivel egyszerre volt csodálatos és rémisztő. Én személy szerint a Suomen Mestari tankönyvből sajátítottam el az alapokat. Az első kötet végén pedig sor került egy kis kitekintőre a finn beszélt nyelvvel kapcsolatban. Sok gyakran előforduló kifejezés és szó rövidebb alakot kap, továbbá a beszélt nyelvben az alapkifejezések is másként hangzanak. 

Nem tudnám eldönteni, hogy melyiket fontosabb megtanulni. Egy magabiztos nyelvtudáshoz mindkettő elengedhetetlen.

Nézzünk néhány példát:

Ha azt szeretnénk mondani, hogy az "Én nevem Jukka", ez kirjakieli esetén "Minä olen Jukka", puhekieli esetén viszont "Mää on Jukka". 

A személyes névmások rövid alakot kapnak a beszélt nyelvben, tehát a "minä" beszélt nyelvben "mä", a "sinä" pedig "sä".

A jövevényszavak esetén is megfigyelhetőek érdekességek, a hotdog szót például egy finn "hodari"-nak mondaná.

A hatalmas területű Oroszországban több kisebb-nagyobb autonóm körzet és köztársaság is van. Az Urál-hegységen túli, ázsiai területeken fellelhetőek legközelebbi nyelvrokonaink, a hantik és a manysik. Nekik 1930. decembere óta saját autonóm körzetük van, őseik az Ob folyó partjai mentén telepedtek le és a leszármazottak a mai napig itt élnek. Az itt élők hűen őrzik a régi finnugor kultúrát és a nyelvet. Sajnos ezen nyelvek anyanyelvi beszélőinek száma folyamatosan csökken. Emiatt veszélyeztetett nyelvvé nyilvánították őket. A körzet területén a népesség nagyjából 80%-a orosz, a maradék 20% hanti vagy manysi.

Ez a terület tovább színesíti Szibéria kulturális palettáját. A hagyományőrző ünnepek és rendezvények a helyiek számára nagyon fontosak az identitás és a hovatartozás megőrzéséhez. Az egyik legjelentősebb eseményük a Medveünnep. Ez alapvetően pogány gyökerekkel rendelkező szertartás. Fontos megemlíteni, hogy a hantik és a manysik a medvét szentként tisztelik. A hitük szerint a medve Numi-Tórem isten fia, akit apja engedett a földre, de meghagyta neki, hogy ott jól viselkedjen. A fiú nem fogadta meg apja szavát, gyakran bántotta és zavarta az embereket. Az isteni származása miatt a medvét nem lehetne bántani, viszont sokszor jelent veszélyt az emberekre nézve. A leölt medvét szükséges kiengesztelni, hogy újjászületése után  ne állhasson bosszút a vadászokon. Ezt a célt szolgálja a medveünnep. Dalokkal, táncokkal kedveskednek a leölt állat előtt, hogy kiengeszteljék. A Szovjetunió idején ezt a szertartást hivatalosan nem tarthatták meg, így az emberek titokban végezték.

A mai korban ez az ünnep eléggé megosztó lehet az emberek számára. Hogy lesz-e ebből valaha hatalmas turisztikai látványosság? Véleményem szerint nem. A sokak számára ismeretlen vidék, ahol a hantik és a manysik élnek, rengeteg érdekességet és különlegességet rejt, azonban korántsem egyszerű ide eljutni. Az útviszonyok, a hatalmas távolság, a zord időjárás nehezíti a közlekedést. Csak kevesek kiváltsága erre a helyre eljutni. Magyarországról leginkább néprajzkutatók, történészek, nyelvészek utaztak erre a földre. Az ide látogatók nem számíthatnak a sok helyen megszokott turisztikai infrastruktúrára. Külföldről közvetlen repülő vagy vasútjárattal nem lehet ide elutazni. Nagyvárosokból hosszú idő alatt, akár több átszállással tudunk eljutni nyelvrokonaink földjére. Sem hatalmas hotelek, sem bevásárlóutcák nem fognak várni minket. Egy sokkal autentikusabb, sajátságos környezetet kell elképzelni. Hogy szeretnék-e ide elutazni? A válaszom egyértelműen igen. Ezek a népek hagyományaikban megőrizték az ősi kultúrájukat, így egy számomra is közelinek érzett ám mégis oly távoli világot ismerhetnék meg. 

Nem, nem egy híres műalkotásról lesz szó ebben a bejegyzésben, hanem az én festményemről. Maga a történet már nagyjából két éves. Soha nem gondoltam volna, hogy erről egyszer írni fogok, vagy megosztom valakivel. Most mégis úgy érzem, hogy kikívánkozik belőlem.

Azt már talán többen tudjátok, hogy sok külföldi barátom van, akik által nagyon sok érdekességet tudtam meg a világról. Nagyon hálás vagyok, hogy ennyi érdekes és értékes embert megismerhettem. Leginkább Európában kerestem barátokat, ismerősöket, hiszen sokkal könnyebb a kapcsolattartás vagy akár a találkozás. Egy levelezőtárs kereső oldalon regisztráltam még 2-3 éve. Általában a nyelvtudásomnak megfelelően próbáltam barátokat, levelezőtársakat keresni. Az említett honlapnak volt egy olyan funkciója, hogy a legutoljára bejelentkezett tagokat listázta, amit néha én is használtam. Ekkor megakadt a szemem egy nagyon vicces profilképen. Egy nagyon vékony, kócos fiú egyszerre két fakanállal kevergette a baracklekvárt a tűzhelynél, közben oldalra nézett és vigyorgott a kamerába. Szeretem az ilyen őszinte képeket, ezért úgy döntöttem, hogy írok neki. Akkor néztem meg, hogy ő Chilében él. Ekkor kicsit elgondolkodtam. Chile... én nem tudok spanyolul, habár szívesen megtanulnék. Természetesen azóta is a bakancslistámon van ez a nyelv (mint ahogy sok más is). Chiléről nem sokat tudtam, talán csak annyit, hogy Dél-Amerikában van, nagyon hosszú a tengerpartja és spanyolul beszélnek. Természetesen ma már ennél sokkal többet tudok erről a gyönyörű országról. Őszintén remélem, hogy egyszer eljutok oda és a saját szememmel láthatom azokat a csodálatos helyeket, amikről a levelezőtársam mesélt nekem. Személyében egy nagyon barátságos, nyitott és roppant intelligens embert ismertem meg. Néhány évvel fiatalabb nálam, de ennek ellenére úgy érzem, hogy én vagyok az, aki rengeteget tanultam tőle. 

Azt hiszem, arrafelé az emberek sokkal barátságosabbak és nyitottabbak. Én nagyon élvezem, hogy van olyan hely a világon, ahol ilyen emberek élnek. Néha előfordul, hogy kívülállónak érzem magam itthon, ami miatt túl könnyen barátkozom és túl könnyen megnyílok másoknak. Viszont néhány hónapnyi levelezés után nagyon meglepődtem, amikor egyszer csak megkérdezte, hogy megadnám-e a címem neki. Először meg is lepődtem miért van szüksége az én címemre a világ másik felén, az egyenlítő másik oldalán. Aztán kiderült, hogy ajándékot szeretne nekem küldeni. Nagyon meghatott, mert ezt előtte egyik külföldi ismerősöm, barátom se ajánlotta fel még. Néhány héttel később az ajándék megérkezett. Egy gyönyörű rózsakvarc nyaklánc és egy szép díszes papíron egy idézet a Vuk című magyar meséből. Igen, megismertettem vele néhány magyar dolgot és a Vuk lett a kedvenc magyar meséje.

Ezek után nem volt kérdés, hogy én is valami személyes dolgot szeretnék neki küldeni. Valamit, ami én vagyok. Azok a dolgok, amiket magunkból adunk mindennél értékesebbek. Az idő, az odafigyelés, vagy valami, amit saját kezűleg készítünk, vagy szépen megtervezünk. Pont mint egy ilyen kedves idézet egy olyan meséből, amit én mutattam neki. Szeretek festeni, ezért festettem egy képet. Egy fát, színes levelekkel. Nem tudom, hogy miért ezt festettem, de egészen biztos voltam benne, hogy ezt szeretném ajándékba adni. Tettem mellé egy magyar recepteskönyvet és egy képeslapot is.

Az ajándékokat szépen becsomagoltam, jól körbetekertem mindenféle papírral és buborékfóliával, hogy lehetőleg ne sérüljön meg semmi. Tudtam, hogy ők most nagyon hosszú útra indulnak. Hogy, hogy nem, a csomag, amilyen gyorsan elhagyta az országot, olyan hosszú időre köddé vált. Természetesen kaptam a postán egy kódot, amivel végig követhetem az ajándékom útját, de a nyomkövetés hónapokig nem mutatott semmi új információt azóta, hogy elhagyta az országot. Hónapok teltek el és én már teljesen letettem arról, hogy a csomag célba ér. Több mint 5 hónap telt el, már majdnem el is feledkeztem róla. Aztán egyszer munka közben megrezzent a telefonom. Chilei barátom képüzenetet küldött. A képen az én csomagom volt, ami célba ért.

Nagyon megörültem neki. Furcsa volt belegondolni, hogy az a kép, amit én festettem, az most a világ másik felén van. Nem tudom merre járt a csomag az 5 hónap alatt, hogy hány kézen ment át. A postai dolgozók nem is tudhatták, hogy ez a viszonylag kicsi, értéktelennek tűnő csomag milyen fontos is azoknak a személyeknek, akik a címzésen szerepelnek. Egy festmény egy baráttól, egy recepteskönyv és egy képeslap. 

Ez a kis színes fa ma is egy Chilei szoba falát díszíti.

Lengyelország egy viszonylag hozzánk közel helyezkedő, hatalmas és sokszínű vidék. A nagy területe és kalandos történelme miatt sok látványosságot tartogat a látogatók számára. A magyarok többsége a megközelíthetőségi szempontok miatt Kis-Lengyelországba látogat. Az ország ezen része ismert és gyönyörű helyeket rejt. Krakkó és Zakopane kiemelt turistacélpontok, ami nem véletlen. Már ez a kis vajdaság is hatalmas kulturális sokszínűséget mutat: Zakopane gorál hagyományai, Krakkó történelmi emlékhelyei, apró városok és falvak gazdagítják ennek a vajdaságnak a kultúráját. Nagyon sokáig tudnám még sorolni és dicsérni az itteni hagyományokat, a kultúrát, a gasztronómiát, a tájak és városok festői szépségét. Ugyanakkor most szeretnék egy kicsit északabbra tekinteni. Kis-Lengyelországot északról egy igen különleges, viszont számunkra kevésbé ismert vajdaság határolja. Szentkereszt vajdaság, azaz Świętokrzyskie (ha lengyelül szeretnénk hívni) számunkra talán ismeretlen. A legfontosabb városa Kielce. A város gazdasági- és kulturális szempontból is meghatározó szerepet tölt be ennek a vajdaságnak és Lengyelországnak az életében. Szeretnék megosztani 10 hasznos információt veletek, ami talán meghozza a kedveteket az utazáshoz:

Mindenhol majonézzel fognak kínálni

A "Kielecki mayonnaise" hatalmas kultusznak örvend országszerte. Magyarországon talán kevesen gondolnánk, hogy van egy lengyel város, ahol ilyen fontos szerepe van a majonéznek. Az üzletek és az éttermek is bővelkednek benne.

1800-ban a városközpont gyakorlatilag megsemmisült

Sajnos egy tűzvész során a belváros egy jelentős része teljesen tönkrement és emiatt újraépítették az ottani épületeket. Szerencsére ennek ellenére sok nagyon régi épületet is őriz a város, amiket felfedezhetünk.

Egy utcát Sienkiewiczről neveztek el

Ez talán nem meglepő tény, mivel az egyik legismertebb lengyel íróról beszélünk, így természetesen más városokban is találkozhatunk ilyen nevű utcával. Kielce esetében kulcsfontosságú ez az utca, mert rengeteg régi, történelmi épület található itt.

A Karczówka természeti kincsei lenyűgözőek

A Karczówka Tájvédelmi Körzet felejthetetlen program lehet az ide látogatók számára. A hegyekben található egy kolostor és egy kilátó is. A hegység területén régebben mészkövet bányásztak, a munkák során keletkezett árkok a mai napig láthatók a helyen.

Itt van Lengyelország egyik legismertebb sportcsapata

A sportrajongók talán nagyobb eséllyel hallottak Kielce városáról, mivel a nemzetközi szinten híres labdarúgó klub otthona. Ez a csapat a Korona Kielce. A csapat mérkőzései általában hatalmas eseménynek számítanak a város életében. Ilyenkor az utcákba még a szokásosnál is több élet költözik, az éttermek, a bárok és az utcák megtelnek a szurkolókkal. A klubnak a kézilabda csapata is nagyon híres.

 A város fontos egyetemeknek ad helyet

A kicsit kevesebb, mint 200 ezer főt számláló város fontos tudományos központ. A Jan Kochanowski Egyetem és a Kielcei Műszaki Egyetem nemzetközi tanulóknak is kínál képzéseket. Mind a két egyetemről elmondhatjuk, hogy nemzetközi szintű kutatómunka folyik az intézményekben.

 Kielcében egyedülálló játékmúzeum található

A Muzeum Zabawek i Zabawy kicsik és nagyok számára is egy szórakoztató program lehet. A gyerekeknek érdekes lehet látni a sok régi retro játékot, a felnőtteknek pedig remek alkalmat ad a nosztalgiázásra. A múzeum gyűjteményébe a világ minden tájáról érkeztek érdekes és egyedi játékok.

A Kielcei buszállomás úgy néz ki, mint egy UFO

Pontosabban, ha magyarul szeretnénk megfogalmazni, azt is mondhatnánk, úgy néz ki, mint egy űrlény repülő csészealja. Sok turista és járókelő látogat el ide csak azért, hogy megnézhesse, esetleg lefotózza ezt a különleges építményt. A pályaudvar kinézetét még az 1980-as években tervezték és valósították meg. Nem kimondottan a turizmus része a hely, de akik hallottak róla, szívesen meglátogatják.

A piactéren rengeteg ételt megkóstolhatunk

A piactér a 12. század óta fontos szerepet tölt be a város életében. A modernkori turizmust az itt megrendezett vásárok és fesztiválok is tovább színesítik. Különböző helyi, tradicionális fogásokkal találkozhatunk. Természetesen nagy eséllyel lehet esélyünk megkóstolni a híres majonézt is. Ha esetleg éppen nincs vásár a téren több étterem közül is választhatunk.

A város egyik legrégebbi épülete a Szent Adalbert templom

Ha a város templomairól beszélünk, akkor ez a legrégebbi, a tizedik században épült. A templom legendája és a város alapítása is Boleszláv fiához, Mieszko-hoz köthető, akinek álmában megjelent Szent Adalbert. Az ő tiszteletére emelt itt egy fatemplomot.  Az épület természetesen már nem eredeti formájában áll, azóta átépítették.

Ha valaki járt már Krakkóban, akkor biztosan hallott már Wawel sárkányáról. Ha esetleg nem, akkor talán fel tudja idézni a belvárosban, a sétálóutcákban a kirakatokat és az utcai árusokat. Ezek a helyek ugyanis tele vannak kisebb-nagyobb plüss sárkányokkal és mindenféle sárkányos szuvenírekkel.

A mesebeli belvárosban sétálva könnyen megközelíthetjük a sárkány barlangját, ami a Visztula partján található. Lengyel nyelvű térképeken Smocza Jama néven fogjuk megtalálni. Egy csodálatos és titokzatos mészkőbarlang a város közepén. Ehhez a helyhez köthető a Wawel sárkányának legendája, aki a barlangban lakott. Krakkó kultúráját és történelmét átszövi a több változatban is ismert történet, így utunk során érdemes ellátogatni erre a helyre is.

Lengyelül Smok Wawelski néven ismerhetjük. A legenda szerint nagyon régen élt egy veszélyes és gonosz sárkány, aki Krakkó városát rettegésben tartotta, felfalta a juhokat, a birkákat és a fiatal szűz lányokat is. Az ekkori uralkodó Krakus király megelégelte a sárkány pusztítását, nem akarta, hogy továbbra is rettegésben tartsa népét. Kihirdette, hogy akinek sikerül végezni a fenevaddal, annak feleségül adja egyetlen lányát. Sorra érkeztek a jelentkezők, a lovagok, vitézek és lelkes ifjak mind életüket vesztették a sárkány elleni harcban. Végül egy leleményes cipészlegény, Skuba tudott túljárni az eszén. Egy halott birkát kitömött szurokkal és kátránnyal, majd a barlang bejáratához vitte. A sárkány mohón felfalta és csillapíthatatlanul szomjas lett. Hogy szomját oltsa, a Visztula partjához sietett, amiből annyit ivott, hogy végül kidurrant. Így sikerült megtörni a sárkány uralmát a város felett.

A Visztula partján a barlang közvetlen közelében áll egy szobor, amit a 70-es években állítottak fel a legendára emlékezve. A sárkány egy sziklán két lábra emelkedve áll és tekint az ég felé. Emiatt a hely még nagyobb turistalátványossággá nőtte ki magát. A sárkány néhány percenként valóban tüzet okád. Hétvégente és szezonban előfordulhat, hogy várakozni kell, mire közelebbről is megszemlélhetjük, hiszen rengeteg turistát vonz a helyszín. 

Említettem, hogy a szuvenír árusok is lecsaptak a legendára. Rengeteg sárkányos emléket, pici tárgyat van lehetőségünk vásárolni. Aki gyerekekkel érkezik, azok bátran válasszák a plüssállatos boltokat vagy standokat. Egészen biztosan találnak sárkányt is, természetesen aranyos, kedves verzióban. Mindenféle színben és méretben találhatunk ilyen kis plüssfigurákat. Továbbá, kidolgozottabb, akár félelmetesebb változatban megtalálhatunk fafaragott képeket, szobrokat, esetleg fémszobrokat, hűtőmágneseket, képeslapokat, bögréket és biztosan rengeteg mást is. 

A legenda még tovább színesíti Krakkó amúgy is kalandos és hosszú történelmét. A várost bejárva más helyen is van lehetőségünk belebotlani a történettel kapcsolatos emlékhelyekbe, de a leghíresebb a már korábban említett szobor a Visztula partján.  

Minden országban vannak olyan érdekes helyek, amiket a turisták általában nem ismernek. Azt hiszem ez a kisváros, Acqui Terme is az ilyen helyek közé tartozik.  A város Piemont tartományban található, Alessandriától nagyjából 30 percre. A lakosok száma nem éri el a húszezer főt, így olasz viszonylatban feltétlenül kisvárosról beszélünk. Véleményem szerint fél nap bőven elég ahhoz, hogy alaposan bejárjuk. 

A helyszín alkalmas egy csendes sétára, többnyire környékbeliek látogatnak ide. Az olasz nagyvárosokhoz képest itt sokkal kevesebb a turista, így kicsit mi is elvegyülhetünk a helyiek között, megtapasztalhatjuk a mediterrán életérzést. Azt érdemes tudomásul venni, hogy itt kevesebb látnivaló van mint a kimondott turistavárosokban. A helyet inkább a hangulata miatt érdemes felkeresni. 

A főtéren található a La Bollente forrás kútja, melyből a víz több mint 70 fokos hőmérsékleten tör fel a felszínre. A víznek számos jótékony hatása ismert. Sokan emiatt látogatnak ide. 

Bevásárlóutcák, kávézók és éttermek várják a látogatókat. Jó időben különböző szabadtéri programok, kirakodóvásárok színesítik a felhozatalt. 

Érdemes megemlíteni, hogy borkészítés szempontjából kiemelkedő fontosságú helyszínről beszélünk. A híres olasz vörösbor, a Brachetto d'Acqui a várost körülölelő Monferrato szőlőültetvényeiről származik. Úgy tartják, innen származik maga a Brachetto is, az olasz borszőlő fajta. Mikor erre vesszük az irányt, ha másra nem, egy pohár borra feltétlenül üljünk be valahol.

Sétánk közben könnyen megtalálhatjuk az Acqui Katedrálist, ami talán Acqui Terme legnagyobb épülete. Már az 1100-as években megkezdték az építését, de csupán az 1500-as években fejezték be és kapta meg végleges kinézetét. A román stílusú katolikus templom belülről igazán látványos. Tele van gyönyörű festményekkel, részletesen kidolgozott szobrokkal. Mivel nincs hatalmas tömeg errefelé, a látnivalókat alaposan megszemlélhetjük, nem fog zavarni minket a sok turista.

Már a hetedik század óta a városban áll a Szent Ferenc templom, így ha igazán szeretnénk visszarepülni az időben, érdemes betérni oda is. A templom épülete már kívülről is mutatja, hogy milyen régi is valójában. A látogatók leginkább az oltárképeket emelik ki, amik igazi remekművek, il Moncalvo és Beccaria festőművészek munkái.

Ha egyszer Piemont tartományban járunk és van egy fél napunk arra, hogy egy kicsit kiszakadjunk a pörgésből, elcsendesedjünk, lelassuljunk és tegyünk egy nyugodt sétát egy igazi olasz városban, akkor feltétlenül érdemes Acqui Terme-t is fontolóra venni.